Normális minden hétvégén a családdal lenni, vagy jól érzem, hogy ez sok?

Az ebben a sztoriban a furcsa az elejétől hogyha a kertes ház a lényeg de nem telik rá, akkor az más megyékben sokkal olcsóbb. Mivel gyűjtötök rá, a jól fizető helyekre szokás költözni, akár Budapestre, akár Ausztriába. Irreleváns hogy hol van telke, hisz azt el lehet adni.

A másik meg hogy hogy nem szóltok fél év óta, több mint húsz hete hogy "köszönjük, minden héten nem mennénk meg fogadnánk vendégeket, hisz más hétvégi programokat is szeretnénk szervezni".

"Az én szüleimhez 2 havonta megyünk, 2 napra. Nekem ez elég, sőt, úgy érzem, jót is tesz a kapcsolatunknak a távolság (telefonon beszélünk minden nap)."

Ez mondjuk szerintem a másik véglet, olyan szeretetlen családoknak felel meg, ahol csak társadalmi nyomásból tartják a kapcsolatot, amúgy nem is érdeklik egymást, nincs igény egymásra. Az utált anyámat látogattam 2-3 havonta kényszerből, míg meg nem szakítottam a kapcsolatot, mert annyira nem érdekelt, mi van vele.

A férjem szüleivel viszont simán találkozunk heti egyszer hétvégén, ők jönnek vagy mi megyünk, de velük jóban vagyunk, szeretjük őket. Néha kimarad egy hétvége persze, máskor van olyan, hogy hétköznen is találkozunk a városban, pláne mióta unokák is vannak.

Persze, ez egy ebéd, pár óra, nem maradunk ott aludni is, hiszen nekünk is van dolgunk itthon.

A lényeg, hogy szerintem az égvilágon semmi nincs benne, ha valaki minden héten találkozik a szüleivel, ha közrl lakik, sőt, ez lenne a normális, hogy van ilyen szerető kapcsolat. Nyilván, ha van már az illetőnek párkapcsolata, figyelembe kell venni, hogy ő nem lesz olyan szoros kapcsolatban a párja szüleivel, ami érthető. Így keresni kell egy kompromisszumot, akár azt, hogy az egyik fél nyugodtan otthon maradhat, ha nem akar menni vagy mennek ritkábban.

De az eredeti kérdéshez visszatérve, szerintem normális dolog minden héten találkozni a szülőkkel, ha jó a viszony és megfelel a feleknek. Normálisabb, mint kéthavonta egyszer és azt szeretetnek beállítani.