Normális minden hétvégén a családdal lenni, vagy jól érzem, hogy ez sok?

Nem, ez nem normális.

Nektek ketten is el kell tudni tölteni egy hétvégét. A szülők meg hagyjanak békén. Nekem is van házas fiam, egyedülálló gyerekeim is, nem telepszünk rájuk.

Ha nektek és az anyósodéknak is erre van igénye, akkor teljesen normális így. Ha bármelyik résztvevő igénye ettől eltér, akkor pedig nem normális.

Az a megoldás, hogy nemet mondotok. Ha nehezen megy, akkor először könnyebb úgy, hogy saját programot szerveztek.

Ebből még nagyon sok konfliktusotok lesz. A férjedet vagy nem zavarja igazán (kényelmes neki, nem igazán vágyik közös programokra veled stb.) vagy nem mer az anyjával konfliktusba keveredni, egyik rosszabb mint a másik. Szerintem borzasztóan sok, főleg fiatalon - nekünk szinte minden hétvégén volt valami programunk, fel sem merült, hogy az anyáinknál aludjunk minden hétvégén.

Soha nem mentek sehová kettesben? Nem vágytok közös, kettesben töltött programokra? Mi 20+ éve ismerjük egymást a férjemmel, de még most is igényeljük a közös, kimozdulós programokat, nem kell hogy valami extra legyen, nem kell elutazni, de egy séta, kirándulás, múzeum, mozi, étterem... nálatok semmi? Vagy ha ti ilyen otthonülősek vagytok, akkor házimunka? Bevásárlás? Vagy csak nyugiban otthon lenni, főzni, üldögélni a kertben, kertészkedni, társasozni, filmet nézni... minek pl. a nagy családi ház, ha soha nem vagytok otthon hétvégén?

Gondold át, mit szeretnél, akár szedd pontokba és beszéld meg a férjeddel, hogy te pl. havonta 1x mész vele, és havonta ezen kívül legalább 2 hétvégén szeretnél vele valami közös kimozdulós programot, tehát ilyenkor ha ő megy akkor ne töltse ott az egész hétvégét.

Minden család más, de nálunk is kb. havi 1x megyünk mindkét szülőhöz közösen, ilyenkor általában úgy van szervezve, hogy a tesók/sógorok/sógornők/gyerekek is ott vannak, ilyenkor általában kora délelőtt megyünk és késő délután jövünk haza, illetve nálunk teljesen jól és sértődés nélkül működik az is, hogy ezen felül ha igény vagy szükség van rá, akkor külön megyünk a sajátunkhoz egy rövid (!), pár órás látogatásra.

14-es vagyok, 5-ös kiegészítésedre: de mit kell velük megbeszélni? Teljesen fölösleges nagy feneket keríteni, meg ünnepélyesen leülni velük, annál rosszabb. Hogy zajlik a hétvége megbeszélése? Hívnak szerdán, hogy akkor ugye szombat reggel jöttök Zsuzsikám? Vagy már előző hétvégén lefixáljátok? Akkor mondani kell, hogy nektek a kövi hétvége nem alkalmas, majd azután tudtok jönni. Nem kell hazudozni meg kifogásokat gyártani, meg kell mondani, hogy mit csináltok (bevásárolunk, főzünk, takarítunk, paradicsomot ültetek, olvasok, elmegyünk sétálni, moziba, cukrászdába, vagy csak pihenünk itthon, akármi, amit tényleg csinálni fogtok). Nem kell belebonyolódni, magyarázkodni, ha nem vált témát, erősködik, hogy de hát eddig mindig így volt, akkor mondani, hogy nekünk meg van a saját életünk, munka, pihenés, praktikus dolgok intézése (házimunka, bevásárlás stb.) nem szeretnénk a jövőben minden hétvégén jönni, nem fér bele. Ha férjednél is bepróbálkozik, hogy hát ezt így hogy, ő ugyanazt ismételje el.

De amúgy ez nekem olyan fura, mi kb. egy hónapra előre látjuk, hogy a hétvégeken lesz-e, és ha igen milyen program, és ha nem akkor igyekszünk megtervezni előre, hogy milyen egyéb, mondjuk így "praktikus" dolgokat kell intézni, melyik lehet szabad és utána úgy egyeztetünk anyáinkkal, hogy nekik van-e tervük a kövi hetekre, többi tesóval mit egyeztettek stb. Senkinek eszébe nem jutna, hogy minden hétvégén együtt legyünk, pedig a mi anyáink egyedül élnek és amúgy jó, összetartó család vagyunk, de mindenkinek meg van a saját élete.

Ha egy utcában fogtok lakni, garantált a napi látogatás. Akár a napi többszöri. Ha nincs szerencséd, akkor bejelentés nélkül jelennek meg, esetleg saját kulccsal.

Akár milyen kedvesek és jó fejek, nekem ez sok lenne. Havi 1 alkalom még oké, de az is úgy, hogy ha van más programunk akkor kimarad.