Van egy lányom akivel nagyon rossz a kapcsolatom, De addig vagyok jó amig adok aztán ha nemadok durcás, nembeszél nemszól hozzám, most mennek albérletbe, eddig nállam laktak, belefáradtam, nembirom, Segits te mit tennél a helyembe? Hogy cselekednél?

Ebből a pár mondatból 3 féle válaszra tippelek:

1. Önállósodna. Vagy:

2. A fiúja befolyásolja, rossz irányba.Vagy

3. Gyerekként kezeled, számon kéred, faggatod, erre reagál így. Vagy:

4. Ilyen a természete - erről senki sem tehet, te semmiképp. Saját magát önmagának kell legyőznie. Vagy

5. Kicsi a hely, és egymás agyára mentetek.

Ez a három:)

1-3-5 pontok esetén pár hét alatt magától javul a dolog, és jó lezs a kapcsolat.

2. Rázósabb ügy, 1,5 év, míg rájön lassan a dolgokra - ne engedd el, tartsd a kapcsolatot, légy érdeklődő, megérté, maradj te abiztos pont, de ne kritizáld soha, mert csak rontassz azzal!

4. Hát, ez 5-10 év.

Végül mindenképp jobb lesz a kapcsolatotok. Neked csak annyi a dolgod, hogy mindig ott legyél, akihez fordulhat, és légy türelmes!

Most neked is új életszakasz kezdődik: Őt felnevelted, ügyes, önálló lány. Most már figyelhetsz jobban más dolgokra is.

18:09 vagyok. Az ötezres nagyon fontos!

EBBŐL FOGJA LÁTNI, HOGY TE MINDIG MÖGÖTTE ÁLLSZ, HOGY NEM KELL KÖVETELŐZNIE, MAGADTÓL IS MINDIG ARRA GONDOLSZ, HOGY NEKI MIRE VAN SZÜKSÉGE. Pozitív tapasztalat, pozitív hangulatban búcsúztok el. Nagyon fontos: Most lép ki szimbolikusan a felnőtt létbe. Akkor, mikor kimegy az ajtódon. Ez pont jó - nem nagy összefg - mert akkor te fizetnéd tovább az életét, nem engednéd kirepülni ha sokat adsz. De üres kézzel se bocsájthatod el: a népmese özvegyasszonya is összesepri utolsó gyűszűnyi lisztjét, utolsó csepp tejét, hamuba sült pogácsához.

Ez az ötezres meg a tál süti az útra bocsájtó Szükséges Dolog és Örömteli Dolog. A méz és a tej a Kánaánhoz.

Ezért fontos adnod. Mert ez egy szimbolikus pillanat. Ezzel azt adod: ha kell egy kis segítség, én mindig ott leszek. Nem teszem meg helyetted, amit neked kell, de egy kicsi segítségért bármikor jöhetsz hozzám, s most menj utadon!!

Az albérlet kezdése biztosan kimeríti őket anyagilag. A saját háztartás is sokba kerül.

Ez az ötezres elég kicsi összeg ahhoz, hogy érezze: nem vékával mérik neked sem a pénzt, és nem akarsz helyette sem élni, de elég nagy ahhoz, hogy tényleg hálásan gondoljon rád, amikor elkölti: ebből vehet már valamit.

Tégy így, pozitívan fog benned csalódni, és ez elindíthatja a szívét közeledni. Ez nem lekenyerezés, hanem a szülői gondoskodó szereped múlhatatlanságát úgy hangsúlyozod vele, hoyg közben érzi, felnőttként, önellátóként ismered őt el.

Felhívnám a kedves válaszadók figyelmét, hogy NEM kell egyik oldalt sem megítélni. Erről a kérdésben szó sincs. NEM kérdi, kinek van igaza stb...Ha eltetszett olvasni??

Segits te mit tennél a helyembe?

Hogy cselekednél?

TE? Azt kérdezi a kedves Kérdező, hogy TE MIT TENNÉL ebben a helyzetben. (igen, hidd el, te is kerülhetsz ilyen helyzetbe. Debizony!!)

Szóval: MIt tennél??

Hogy cselekednél??

Én pihennék.

"belefáradtam, nembirom"

Jegelném a témát pár napra, egy hétre, egyáltalán nem foglalkoznék a lánnyal, fodrászhoz mennék, futni, és őszi leveleket gyűjtenék, mécsestartó díszítésére. Kimennék a temetőbe, és ebédelni a kolléganőimmel.

Aztán majd meglátjuk.

Talán egy kis pihenés után nem is látnám olyan sötéten a helyzetet.

Ha a nagyon fiatal lányom tartósan puffogna, heteken, hónapokon át, akkor bekeményítenék. Alap ellátás, alapudvariasság, punktum.

Ez mindig hat.