Saját testvéreim és az anyám súlyosan ártottak nekem éveken át, majdnem öngyilkoságba hajszoltak. kitiltottam őket az életemből évekre. most újra keresni kezdtek de körömszakadtáig tagadnak mindet,folytatják azt amit korábban. mit tegyek?

Nem kell megbocsátani!

Hisz ahhoz egyik feltétel sem teljesül.

Elfogadni lehet a helyzetet csupán, és ELENGEDNI. Mást nem tehetsz.

El kell fogadnod, hogy neked ilyen család jutott. Meg is gyászolhatod. Utána jön az egész múlt elengedése. Ami történt, megtörtént. Megváltozhatatlan. Tovább kell lépni, másképp hogyan is lehetne ép elmével élni?

Lehet, kicsit hatrany itt neked, hogy kereszteny vagy. Megbocsatani NEM kell, es van, amit nem is lehet.

A pszichiater gyogyszert ir, ne hozza, hanem pszichologushoz menj inkabb, vagy ha valami megbizhato vallasi vezeto vagy nemtommi van, akkor hozza ugyanazzal. Es igen, van kereszteny elven mukodo pszichologus is,en egyszer talaltam neten ilyet - nem emlekszem a nevere, mert nekem az ilyen pont hogy nem jo. De talalhatsz, csak azt mondom.

12.

az a pszichológus

a pszichiáter gyógyszert írna fel, hogy ne képzelj be mindenféléket

Hasonlóan vagyok én is a "családommal". Évek óta nem beszélek velük.

Először azt hittem az én hibám, hogy nem szeretnek. Próbáltam jobb lenni, ahogy ők gondolják. Aztán azt beszéltem be magamnak, hogy a maguk módján szeretnek ők, de én túl gondolom a dolgokat, meg túl érzékeny vagyok. Már-már üveglelkű, ha úgy tetszik.

Sok gondolkodás, pszichológiai témájú videók és cikkek olvasása után rájöttem hogy nem. Amit ők csinálnak az nem normális. Amikor egy-egy vitánál elmondtam hogy mi a bajom, letagadták, hogy olyan nem is történt. Meg én beképzelek dolgokat. Ha meg akkor és ott szóltam hogy mi nem tetszik, akkor meg azzal jöttek, hogy kényes, hisztis vagyok.

Rengeteget bántottak gyerekként, kamaszként és fiatal felnőtt koromban is.

Fiatal felnőtt koromban még próbálkoztam jóban lenni velük. Megbocsájtani. Bár szerintük nincs mit.

De ha a bántást nem hagyják abba, nem lehet újra és újra megbocsájtani. Nem vagyok bolond. Nagyon sok sokkoló, csúnya dolgot csináltak. Nem írom le, nagyon hosszú. Aztán...

Vettünk egy házat az akkori párommal. Ők meg lefikázták. Meg sem akarták nézni. Holott egy hasonlóban kezdték ők is a közös életüket anno.

Akkor ledöbbenésemben lefagytam. Utána eszembe jutott a következő:

A bajban nem lehet rájuk számítani sehogy sem. Sem érzelmiéeg, sem fizikailag. Az anyagiakat ne is említsem. (Sajnos van ilyen. Elfogadom.Nehezen.) Na! De hogy a jóban sem tudnak velem örülni?! Hát minek nekem ilyen emberek az életembe?!

Azóta nem beszélek velük. Le van tiltva mindegyikük tel száma. Neten sem válaszolok nekik. Ott még nem tiltottam őket.

Szakíts meg velük te is minden kapcsolatot. Nem kell megindokolnod a miértjét. Úgysem értenék. Vagy nem fogadnák el a választ.

Ha van pénzed rá, pszichológushoz is menj. Segítsen feldolgozni a problémát. Nekem sajnos erre nincs pénzem.

Nem tudom te hogy vagy vele, én érzem hogy a mindennapi életemre kihat ez a rossz minta és maradék érzelmek. Jó lenne szakszerűen feldolgozni.

13

Nem tudhatjuk, hogy mi a története. Az odáig rendben van, hogy van véleményed, de nem ismered a történetét, miért állítasz ki ekkora határozottágal valamit?

A "fekete bárány" fogalmad alapján ennyi erővel akkor a suliban kiközösített gyerek terrorizálja az egész osztályt?