Nem vagytok magányosak akiknek szintén nincs testvére vagy nem tartják a kapcsolatot a rokonokkal?

Nekem van nem is egy testvérem, de egyik sem beszél velem, mert kolektíve utálnak (szüleinket is). Sokkal kisebb vagyok, mint ők, kvázi funkcionális egyke vagyok. Azt hiszik, hogy én mindent megkaptam már gyerekként, ami persze nem igaz. A legfiatalabb testvérem kapott meg mindent. De tényleg, amit kiejtett a száján, megkapta. A saját szobát, játékokat, új ruhát...

Én csupán a saját szobát, orvosokat, vizsgálatokat kaptam, mivel van egy betegségem. Ami játékom volt, azt tönkretették, vagy szó nélkül elvitték a saját gyerekeiknek...

Arra voltam jó, hogy 10-en évesen vigyázzak a gyerekeikre, ha kellett. Amikor kértem had lássam őket, akkor meg semmi közöm se volt hozzájuk.

Jó ideig hiányoztak, de mára el tudtam fogadni, hogy nem része egyik sem az életemnek. S, talán jobb így.

Ne keseredj el, próbálj magadnak kialakítani egy saját életet, ha már így alakult az élet, ahogy. Nem jó, gyűlölködni, keseregni. Kitartást neked.

Életem legjobb döntése volt minimalizálni velük a kapcsolatot.

Miért lennék magányos? Mert végre van saját életem, amibe nem szólhatnak bele mindenhéten 3x, és mondhatják az okosságaikat???

Akkor inkább élek egyedül, mint ilyen emberekkel körülvéve.

Kb. ugyanígy vagyok.

Rokonok nincsenek, tesóm külföldön él, 2-3 évente ha látom, csak egyik szülőm él, aki meg van az elég távoli rokon szóval egyikkel sem tartjuk/tartom a kapcsolatot.

Kollégáim nem olyanok..

Ismerőseim vagy gyerekesek, vagy távolabb költöztek.

Néha van, hogy magányos vagyok de azért próbálom lekötni magam...inkább halálra unom magam...

szerencsere nem abban az orszagban elek ahol a rokonaim vannak. anyammal nem beszelek evtizedek ota 24 evvel ezelott lattam utoljara akkor is kar volt.

a rokonaimmal neha a face bookon beszelek kb evente 2-3 alkalommal.

nem hianyzik se testver se mas. a barataimat en valogatom meg a rokonokat nem.