Hogyan is lehet feldolgozni, hogy elhagyják a gyereked és téged?
Hosszú történet!
Ő új belépő volt a munkahelyen ahol dolgoztam, nagyon szimpi is volt, elég hamar össze is jöttünk. Bele szerettem, ő is belém. Kb 3 hónap után vetettük fel, hogy össze költözhetnénk. Én is régóta szerettem volna már külön élni, de egyedül nem volt bátorságom hozzá. Ő 2 rokonával élt együtt, én meg a szüleimnél. Egyik sem volt épp ideális a találkozások alkalmával. De a szüleim is nagyon megkedveltelék őt.
Úgyhogy kerestünk albérletet. Sikerült is kiválasztani egy szuper lakást. Na utólag látva itt kezdődtek igazán a problémák. Egy Ft-al se tudott beszállni, mert a pénze elmegy arra, hogy a lakbérbe bele ad, meg kaja stb. Jó oké, persze, nincsen semmi gond. Ebből nem csináltam ügyet. Egyedül kifizettem a kauciót, jópár bútort és háztartási eszközt ami nem volt a lakásban. A szüleim segítettek költözni.
Már 5 hónapja éltünk együtt, nagyon jól megvoltunk. Kedves volt, romantikus, nem veszekedtünk soha. Csak az a fránya munka. Sehol nem volt neki jó. Még akkor ebből se csináltam ügyet, úgy voltam vele, hogy még nem találta meg azt a munkát amit szeretne csinálni. Ha meg valaki utálja a munkáját az csak rossz kedvet eredményez. Kicsit úgy rá is hagytam ezt, ami persze nem volt a legjobb ötlet. De jól kerestem, az én fizetésből is nagyon jól meg tudtunk élni.
Aztán fél év után volt egy fog gyulladásom, és a fogorvos még a kezelés előtt antibiotikum kúrát javasolt. Amit szépen végig szedtem. Aztán feltűnt, hogy nem jött meg a menstruációm. Igen, gyógyszert szedtem. És igen terhes maradtam. És igen, már 11 hetes voltam nem is lehetett volna elvetetni. Az eredmények is jók lettek, sok vizsgálat volt, hogy nem e károsodott a baba, hogy még szedtem a gyógyszert. Az első sokk után nagyon boldog volt mindneki. Vártuk a babát. Végig dolgoztam a várandósság alatt. Ő hol igen, hol nem. Akkor már elkezdtem neki többször mondani, hogy muszáj lesz valamilyen munkát keresnie, mert szülés után nem lesz ennyi pénzem és nem fogunk tudni úgy megélni. Itt már éreztem, hogy a tartalékaimról amiket akkor gyűjtöttem mikor még a szüleimmel laktam jobb ha nem beszélek. Na eljött a szülés ideje. Anyukám és apukám. vitt el minket kórházba, mert már nem tudtam vezetni, az exnek pedig nem volt jogsija. Mire a kórházból haza jöttünk a lakás gyönyörűen ki volt takarítva, a baba szobát is be fejezte. Ezekben a dolgokban tényleg 5* volt a viselkedése. És a kislányunkkal is csodálatosan bánt. Mindenből kivette a részét, igazából a boldogságom töretlen volt. Főleg úgy hogy, baba csoportokban általában ennek az ellenkezőjéről olvastam mindig. Nagyon szépen teltek a hónapok, míg kaptam a csedet. Újra elő jött a téma, hogy muszáj elmennie dolgozni mert így nem fogunk megélni ha már csak a gyedet kapom. Ebből lettek viták. A fejemhez vágta, hogy könnyű nekem, hogy a családom mellettem áll és, hogy olyan munkát végzek amit szeretek. Ami igaz is, de a diplomámért megdolgoztam és tanultam. Na summa summarum mikor a kislányunk 8 hónapos volt végül elment dolgozni egy üzemi étterem konyhájára. Egy műszakban dolgozott 5-14:00-ig. Délután és vasárnap otthon volt. Kicsit többet is mint a kieső bevétel megkereste, így jól éltünk. Itt nem is volt semmi gond, elég hosszú ideig... Aztán a lányunk 2 éves szülinapja előtt 5 hónappal jött haza, hogy kirúgták őt. Utólag amúgy megtudtam, hogy nem kirúgták hanem ő felmondott. Sírt otthon, hogy egy csőd tömeg és neki semmi nem sikerül. Ő ezt nem bírja így tovább. 2 hétre rá, kitalálta, hogy egyik ismerőse kint dolgozik Belgiumban és tud ott jó munkát ki menne dolgozni. Havonta egyszer 1 hétre haza tud jönni. Fél év alatt gyorsan kiépít mindent és akkor tudunk menni utána. Minden tök szuper lesz. Nem tetszett az ötlet egy kicsit sem, de végre először láttam a munkával szembeni örömöt és elszántságot a szemében ami miatt végülis bele mentem.
1 hétre rá indult is. Könnyes búcsút vettünk egymástól. Nagyon szomorú volt mindenki, de hát egy nagyobb jóért és értünk teszi.
Az első 2 hónapban szépen jött haza. A harmadik hónapban kicsit késve jött, mert be hívták még dolgozni 2 napra.
Jött a negyedik hónapi haza utazás. Ekkor volt a lányunk szülinapja. Direkt 10x megkérdeztem tőle, hogy oké biztos e dátum. Igen persze, hát ne idegeskedjek.
Na ahogy ti ott voltatok annyira volt ő is ott. A haza utazás reggelén írt, hogy jajj csak 3 nap múlva tud haza jönni, muszáj dolgoznia. És fél nehogy kirúgják. Most mit csináljak? Ki akadtam eléggé, de hát ez van. Haza érkezett. A gyerekkel ugyan úgy viselkedett, de velem olyan fura és kissé távolságtartó is volt. Akkor mondtam neki, hogy nem akarom hogy vissza menjen, maradjon itthon. Én 2 hónap múlva vissza tudok már menni dolgozni, mert akit fel vettek helyettem annak addig tartott a határozott idejű szerződése és engem várnak vissza. Mondtam neki, hogy maradjon itthon ne is menjen vissza hagyja ott azt a pár ruhát ami kint maradt, majd veszünk újakat. De ez nem jó senkinek így. Tönkre megy a családunk. Még azért olyan jó nagy fizetést ő se kapott. Hülyeségeket mondott, hogy hát neki muszáj vissza mennie mert ott van még más cucca is nem csak a ruhái hanem edények meg ágynemű 🤣 még fel kell mondania rendesen. Mert aztán akkor nem fizetik ki rendesen. Mindenre tudott valamit mondani. De megígérte, hogy amúgy persze egyet ért. Akkor vissza megy, elintéz mindent és jön haza akkor végleg. Úgy váltunk el hétfőn, hogy akkor legkésőbb pénteken jön haza. Kedd délután jött egy üzenetem az egyik (régi) munkatársától akit még videó chatben is mutogatott mikor kezdte a munkát, hogy szóljak már a páromnak, hogy sürgősen adja neki vissza a pénzt amit kölcsön kért, mert őt letiltotta mindenhonnan. Kérdeztem, hogy mégis miről van szó, vagy mivan. Akkor felhívtam a srácot. Aki elmondta, hogy kedves exem 500 euróval tartozik neki. Mert folyamatosan pénzt kért kölcsön. És egyáltalán nem is értettem az egészet. És itt el akadt a szava. Mondom mondjad csak, hát ő nem tudja, hogy ezt hogyan mondja el. Hát mondom ne kimélj. Na most legyen Laci... Lacinak 3 hónapja barátnője van kint. Rá költi el a pénzt folyamatosan. Igazából megsemmisülve ültem a gyerekkel éppen az ölemben. Kiderült itt nagyon sok minden. Azért nem jött haza az utolsó 2 hónapban, mert a csajjal akart lenni. Értelmet nyertek a délutánról csak reggelre való eltűnések és elő kerülések. Hogy miért nem akart itthon maradni, hogy miért volt kicsit kimért velem... Etc. Mindenre választ kaptam ezzel az egy mondattal.
Azt se tudtam mit csináljak. Csak zokogtam, hogy meg lettem álázva és, hogy a kislányommal mi lesz. Nagyon nehezen de vártam a pénteket, hogy mit talál ki, hogy miért nem jön haza. Persze titokban ezek után is abban reménykedtem, hogy azért csak fontosabbak vagyunk neki és haza jön. De nem. Pénteken mikor hívtam nem vette fel, délután hívott, hogy hát nem tud haza jönni mert nincs aki haza jön és haza hozza. Majd jövőhéten. Még akkor is kamuzott. Vártam a következő hetet, bennem még csak gyűlt minden mert nem borítottam ki a bilit. Keddet mondta, hogy akkor jön haza a munkatársa akkor jön. Oké. Eljött a kedd, megint jött elő a kifogásokkal. Na addig bírtam és elmondtam neki, hogy mindent tudok és legalább legyen benne annyi, hogy nem hazudozik tovább és elmondja. Na akkor mondta el, hát igen megismert egy lányt ott és szerelmes lett, vele akar lenni. De a cuccait legyek kedves majd össze csomagolni és mikor jönnek a lánnyal Magyarországra akkor elviszi.
Én gyorsan kerestem egy ügyvédet, aki el is indította gyorsan a gyermek elhelyezést. Azon se jelent meg. Igazából azóta nem láttuk, pedig tudom, hogy szokott haza járni időnként. Úgyhogy a cuccát is szép ívben ki dobtam, semmit nem tárolgattam.
Ez 1,5 éve történt. A kislányom nagyon sokszor keresi őt, hogy neki hol az apukája. Nagyon haragszom magamra, hogy nem láttam át ezen az egészen és elvakított a szerelem.
Köszönöm ha elolvastad.
Sajnálom, de mit kell feldolgozni?
Ebbe a férfibe te kapaszkodtál és te játszottad a párkapcsolasdit meg a családosdit, ő meg sodródott az árral.
Gyerek miatt ne aggódj. Bár ez is csoda, hogy gyakorlatilag életvitelszerűen közel 2 éve látta az apját utoljára és még emlékszik rá, alig 3és fél évesen. (ha jól számolom).
Te mindent megadtál, és neki ez nem kellett, ez fájhat, de ezen túl lehet lépni.
Csak ha lesz, ne a következőn verd le.
Semmiképp ne menj terápiára, pénzkidobás, és függővé is válhatsz, a döntéseid következményeitől pedig nem tud mentesíteni, bármennyiszer mész el és bármennyit fizetsz a szakembernek.
A gyereked pedig valóban nem fog rá emlékezni, de ha felnő, komoly utóhatása lesz annak, hogy nem volt apukája.
Szívből gratulálok neked is, és az apukának is. Megvontatok egy gyereket attól, hogy normális élete legyen.
De nyilván a tény, hogy az embert így át verték nem jó.
Nem vertek át, te nem akartad látni a fától az erdőt, belelovalltad magad valamibe, ami nem létezik, csak a fejedben, és most megfizeted az árát annak a pár év boldogságnak, amíg fel nem nyílt a szemed. Ennyi. Olvasd vissza, amit leírtál, már összeköltözni se kellett volna vele. Nyilván utólag okos az ember, és te (és a szüleid is) egy burkoban éltetek, mert valószínű, hogy nem volt előtte soha ilyen link semmirekellő ember a közeletekben, hogy tudtad volna, vagy legalább anyádék tudták volna, hogy az ilyen marha nagy ívben el kell kerülni. Sokan jártunk így, hidd el, én szerencsés vagyok, mert csak némi anyagi kárral megúsztam (a lelké részt hagyjuk...), de teljesen úgy életet tudtam kezdeni utána (gyereket szerencsére sose akartam). Több, mint 15 éve már, de még mindig vannak rémálmaim arról, hogy vele vagyok, és veszekszek vele... Hogy lehet feldolgozni? Előre kell nézni, és keresni az életedben a jót, arra fókuszálni, hogy mi minden jó az, ami van és történik veled, mert megszabadultál egy ilyentől, és nem a véredet szívja. Mert szívhatta volna még akármeddig, ha a kolléga nem köp...
Becsúszott babát is lehet szeretve, gondoskodva felneveli.
Ez a pasi még nem tartott ott szellemileg, érzelmileg.
Még mindig jobb egyedül nevelni vagy később találni egy férfit, aki gyerekestül imád, mint egy ilyen biológiai apával együtt élni. Akkor nap mint nap bántana a nem törődése.
Az a baj, hogy a hibádból te tanultál, lehet, de ott lesz a gyereked, aki majd egész életében elszenvedi a te hibádat. Még kicsi, mégis az apját keresi...majd más korban másként fog kijönni.
Távol álljon tőlem, hogy védjek bármilyen választ is, de azért nem kellene úgy tenni, mintha normális lenne a gyereked élete...se a fogantatása, se az, hogy már csecsemőkorában se volt apja, és ezentúl sem lesz az. Keresi az apját, a jövőben a fene tudja, milyen kapcsolata lesz vele, ha lesz egyáltalán, sose tudhatod mikor és miért bukkan majd fel, és a potenciális mostohákkal...Ez minden, csak nem normális, annak ellenére sem az, hogy nagyon sok a mozaikcsalád akkor is, ha normál körülmények között alapított családba érkeznek.
Nem kell magyarázkodnod, de ne ringasd magad ismét csak a te fejedben létező illúzióba - pont ugyanúgy, mint az exed ügyében - , hogy itt bármi is normális. Egész életedben kompenzálhatod számára a hibádat, több-kevesebb sikerrel.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!