A tesóm és én bajban vagyunk, anyu kikészít minket teljesen. Mit csináljunk?

Szüleim 16 éve váltak el. Akkor apu az ő lakásrészét a tesómra és rám iratta (tehát 1/4-1/4 részünk lett). 7 éve eladtuk a lakást, családi házba költöztünk, ahol a tulajdonarányok úgy alakultak, hogy a tesómnak és nekem 1/5-1/5, anyunak 3/5 része lett, nevelőapám haszonélvező. A házvásárláskor én 18, hugi 16 éves volt (tehát helyette anyu írta alá a szerződést).

4 éve én átköltöztem apuhoz, tesóm anyuékkal maradt. Hol jó, hol rossz a viszonyunk anyuval.

Tesóm nemrég jött haza külföldről, és csúnyán fogalmazva nemkívánatos személynek nézik otthon. Nincs szobája (házátrendezés miatt). Anyu és a nevelőapám összevesztek vele, mikor megkérdezte, hogy hogyan tudnák ezt megoldani, hogy mindenki elférjen, erre nekiestek mind a ketten, először csak szóban, később már meg is verték. Sírva hívott a tesóm, hogy lezsibbadt az arca, feldagadt és belilult a szeme, és a nevelőapám mondta, hogy takarodjon el a házból, mert itt semmi sem az övé (meg hát az enyém sem). És a tesóm erre mondta, hogy apu része a miénk, tehát nekünk is van a házban részünk, úgyhogy nem küldhetik el csak úgy (ő amúgy elég keményen adta haza a pénzt, pedig anyuék aránylag jól keresnek). Anyuék válasza viszont ez volt: ez már elévült, itt nekünk nincs semmink, minden az övéké, mert mi nem fizettünk semmi törlesztőt, semmi rezsit, így semmi részünk nincs a házból. Az igaz, hogy nem fizettünk semmit, de mindketten tanultunk még (én fősulis, húgom középsulis volt, de az ösztöndíjunkból amit tudtunk segítettünk).

Lenne pár kérdésem:

1.) Miért ilyen anyu?

2.) Hogy lett az 1/4-ből 1/5-d rész?

3.) Tényleg nincs semmink?

4.) Mit tegyünk?

Nagyon ki vagyunk borulva, és teljesen tanácstalanok vagyunk. Szerencsére apuval jó a kapcsolatunk, ahol tud, segít, de ő se akarjuk terhelni...

Köszönöm, hogy végigolvastátok, ne haragudjatok, hogy hosszú lett...

Előre is köszönöm a segítséget és a válaszokat!

25 éves lány