Mit lehet kezdeni egy túl gondoskodó szülővel felnőttként?

Te is főzz, ha panaszkodik, hogy megromlik amit csinált akkor csak mond meg, hogy te nem kérted, hogy rád is főzzön, miért nem csinált kisebb adagot(mondjuk célszerű előre szólno, hogy főzni fogsz, így nem hivatkozhat arra, hogy nem mondtad neki, hogy mást ennél).

Azt, hogy hova mész el tudod intétni annyival, hogy személyes, vagy dolgod van. Ha hív ne vedd fel, max annyirai, hogy közöld hogy jól vagy és mész amikor akarsz

Kérdező, a szülőktől való leválás/eltávolodás azzal kezdődik, hogy fizikailag is eltávolodunk tőlük. Ez az első lépés. Amíg ez nincs meg, addig marad a gyerekstátusz. Az "ettél-e"? miért nem? hová mész, mikor jössz?"

Telefonon is be fog próbálkozni a költözés után, de azt ki tudod nyomni. Vagy ha meglátogatod, és megint rázendít, úgy felkapod a slusszkulcsot és lépsz.

Amíg ott élsz, addig ez lesz.

Csomó kényelmi velejárója van az ún "mamahotelnek", ami miatt az elköltözés nem mindenkinek opció.

Ha csak kevés kényelmetlenség van, és valljuk meg, itt egy jószándékú szülőről van szó, aki kicsit ugyan túljátssza a szerepét, de nem vágja állandóan a fejedhez, hogy kinek a háza, meg kinek az asztala stb, szóval a kis kényelmetlenség miatt nem biztos, hogy el kell költözni.

Én apámmal éltem egy családi házban ketten. Ott ugyan ketté volt osztva, neki és nekem is volt külön wc, fürdő, konyha, nappali, háló, de apám is szeretett mindenembe belefontoskodni 40 fölött is. Azért laktam vele 40 fölötti koromban is, mert néha segítségre szorult és ott volt a nagy közös ház, amit a kora miatt nem akartam eladni és az öreget kimozgatni, de ez mindegy most, irreleváns.

Lényeg, hogy amikor állandóan gondoskodni akart és mindenben "segíteni" akkor elkezdtem feladatokat adni neki. Ingyen tömegközlekedett vonaton, BKV-n stb. Ha bement a városba, akkor ha olyan helyről kellett elhozni valamit, ami nekem kocsival megközelíthetetlen, akkor elküldtem őt. Volt, hogy csak az én ügyem miatt vonatozott 2x háromnegyed órát és villamosozott 2x fél órát. De elhozta nekem a cuccot. Én nagyon hálásan megköszöntem neki, én is tettem őérte dolgokat, elvittem kocsival bevásárolni ott az agglomerációs kisvárosban, ahol laktunk, az összes gyógyszer dolgát, orvosokkal a kapcsolattartást stb én intéztem. Az volt a lényeg, hogy rájöttem, hogy az idősödő szülőt be kell vonni az életbe, együttműködést kell kiépeni vele, érezze magát hasznosnak, a fiatal felnőtt pedig tanúsítson hálát és a kisöregek nagyon jól fogják magukat érezni a bőrükben és hálásak, derűsek lesznek. Akiben meg ilyen tettvágy van, mint anyudban, egyszerűen jó célra kell felhasználni. Kérj tőle dolgokat, adj neki feladatot. Hidd el örömmel fogja teljesíteni őket.

Elköltözni a zsémbes retardált szülőktől kell, akik pl többet húznak a gyerekük ottlakásán, mint indokolt lenne, rátelepedek a gyerekre úgy, hogy közben csesztetik az ottlakás miatt, a kinek a háza, kinek az asztala stb. De ha kedves jóindulatú, akkor nem elköltözni kell, hanem jó dolgokra használni azt az "energiát".

"egyre jobban zavar, sőt idegesít, az amit csinál. Az, hogy már kora reggel takarít, egész nap folytatja, főz, főz es még többet főz."

Ahh, küldd át hozzám, kérlek, kérlek!