Megszakítani egy időre a családdal a kapcsolatot, mert a testvérem betegesen irigy és féltékeny?

Nővérem még a szüleinkkel lakik, bármikor megyek/megyünk hozzájuk, ő is otthon van. Megkeseredett, rosszindulatú csődtömeg, 20 percet nem bír ki beszólogatás nélkül. Ha meg visszaszólok valamit, ő van vérig sértődve és néz anyánkra, hogy "Hallottad?!".

A saját kudarcait nem látja, szerinte bárki, aki tehetséges, sikeres, azt másnak köszönheti csak.

Pl. a gyerekkori legjobb barátnője elvégezte az orvosit, utána ösztöndíjjal kiment Amerikába. Szerintem, mások szerint is ez tök nagy dolog, ő annyit mondott, hogy egész egyetem alatt annyi dolga volt, hogy tanuljon, meg hogy ezeket az ösztöndíjakat úgy dobálják mindenki után, bárki mehet ilyenre... Mondtam, hogy azért summa cum laudeval elvégezni az orvosit, közben versenyeket is nyerni igenis teljesítmény, erre lekiabált, hogy hagyjuk már a témát, őt ez nem érdekli. Meg, hogy ha a barátnője nem talált volna 20 évesen egy milliomost magának, akihez be is költözött, kíváncsi lenne, hogy ma hol tartana a nagy orvosi karrierben.

Nekem is ugyanezeket jegyzi meg folyton, hogy én jól helyezkedtem, azért haladok az életben. És megnézné, hogy ha nekem is lenne egy pályakezdő fizetésem, akkor is ennyire boldog lennék-e, vagy ha a párom a Mekiben adagolná a sült krumplit, ekkora szerelem lett volna első látásra?! Ősszel, az eljegyzési vacsoránkon is elkezdte mondani, hogy szerinte hülyék azok, akik 2 év után házasodni akarnak, dehát, ha már megfogtam magamnak az aranyhalat, úgysem engedem el.

27 éves, több egyetemi képzést kezdett el, majd hagyott félbe. Alkalmi munkahelyei vannak, mert ahogy dolgoznia kell, ő azonnal depressziós lesz. Párkapcsolata sosem volt, mert hogy "ő egyedül akar boldogulni", de ha valaki boldog kapcsolatban/házasságban él, rosszindulatúan megjegyzi, hogy na, majd ha válnak... De ha neki mond valaki valamit, meg van sértve és kikéri magának.

Szüleink is látják, hogy van vele gond, de mindig mondják, hogy ő is ugyanúgy a gyerekük, mint én, mit csináljanak vele? Ezt is megértem, de tényleg egy találkozás sem telik el úgy, hogy ne szóljon be valamit. Ha hívom a szüleimet valahová, akkor őt is hozni akarják, mert "hát a gyerekük". Így az sem opció, hogy ne én menjek, hanem ők hozzánk.