Ez szerintetek mennyire elfogadható?
Adott a következő szituáció:
Egy megromlott házasságban élő nő, új férfira lel akivel összeköltözik, miután elvált a férjétől.
A nőnek van egy kisfia, aki az apjával és a nagymamájával él. Az apa időközben meghal, így a kisgyerek a nyagymamájánál marad (tehát nem az anyjával és az új férfival él együtt).
Az anya szerint az indok: nem akarja az új párjára rávarni az előző házzaságból hozzott gyereket (holot a férfinak ezzel nem lenne problémája).
Az új kapcsolatban gyorsan születik egy kislány (tehát ugye egy háztartásban él az anya, az apa és a kislány), viszont a kisfiú külön él.
Az anyukát bántja az hogy nem élhet vele a gyerek, de az az indok erre hogy túl kicsi a ház két gyereknek (amúgy valóban nem tudná hova tenni). Egyébként az anya és a fiú rendszeresen találkoznak. A két féltestvér külön nő fel, de azért rendszeresen látják egymást. A fiúnak (aki már felnőtt) jó kapcsolata van az anyjával.
Na erről mi a véleményetek?
Nem tudom mennyire érthetően írtam le.
Ha nekik így jó, senkinek semmi köze bele.
A fiúnak jó a kapcsolata az anyjával, tehát a magad dolgával kelllene törődnöd, nem belemagyaráznod a saját nőgyűlöletedet.
Márha nem eleve egy nőgyűlöletre provokáló kamu az egész.
#21
Ha valaki utálja a nőgyülöletet az én vagyok.
Mivel a saját családomról van szó, ezért úgy gondolom lehet közöm hozzá (én vagyok e fennt említett sztoriban a lány gyerek).










"tán féltékeny vagy hogy a nő személy aki szülte a féltesodat jóban van a tesodal?"
Már ne is haragudj, de te beteg vagy? Vagy hogy jut ilyen eszedbe?
Egyébként elárulom, hogy egyik választ sem pontoztam.










Egyértelmű, hogy te vagy az “anya”, aki utólag próbálja kiszínezni a sztorit, hogy jaj nem is volt rendes a nagyi, te csak a lány vagy stb stb. Persze. Amúgy ha a nagymama nem nevelte rendesen, akkor pláne miért nem harcolt érte foggal-körömmel az anyja? Kicsi a ház, hát a pofám leszakad. Garzonlakásokban felnő 2-3 gyerek. Nem kényelmesen, de legalább tisztességesen.
Amúgy mi a fsznak kellett az új gyerek, ha már a meglévővel is megunta a foglalkozást?
#27
Tényleg én vagyok lány. :D
Én csak annyit tudtam leírni amit anyám és a tesóm mondott nekem.
Nem tudom hogy anyám miért döntött így, vagy hogy mi játszodott le benne. De nem nagyon is merem boncolgatni mert halálosan megsértődne és hisztériás cirkuszt vágna, ha azzal szembesíteném hogy nem... hát finoman szólva nem a legjobb anya.
És ez még csak a tesómra vonatkozó történet, arról nincs is szó hogy velem milyen hibákat követett el.





Őszintén szólva bár maradtam volna nagyanyámnál, mint apámmal meg az új nőjével - és ezt komolyan mondom.
Mami legalább szeretett, apám meg a nőjét - semmi baj, csak engem is vitt magával.
A nő utált, apám le se tojt, szóval "csodás" gyerekkorom volt.
Ennél mamámnál is ezerszer jobb lett volna.





Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!