Mit gondoltok egy ilyen lányról? Nem jár bulizni, pasija sincs, Otthon van szüleivel, inkább játszik a kutyájával

Jó látni a sok pozitív választ. :)

Ennyi idősen én is ilyen voltam, és állandóan kiközösítettek az osztálytársaim, mert eltértem az átlagtól. Az egyetemen elfogadtak, kedveltek, pedig ott sem hódoltam be a normáknak. Egyszer-kétszer voltam bulizni, de nagyon nem jött be. Vannak barátaim, akikkel összejárunk, barátommal lakom, és a szüleimmel ugyanolyan a viszonyom, mint 18 évesen, sőt még jobb is talán.

És elértem, a célt, amit anno kitűztem magam elé.

Szóval örülök, hogy még vannak, akiknek a szüleivel eltöltött idő értékes, sőt értékesebb, mint a bulikban töltött idő, és nem foglalkoznak vele, hogy a társaik elfogadják, vagy nem. Soha ne cikizd ezért, ha valóban a barátnőd.

na megint le leszek pontozva :)))) segáz.

Azt gondolom, hogy alapvetően nem feltétlen egészséges az, ha nem mozdul ki. Nem kell itt arra gondolni hogy a diszkó mellett hányásbanfekszünk. az a másik véglet, ettől tessék elvonatkoztatni mialatt olvassátok a kommentemet. nem erre gondolok. De az ember szociális lény, akinek szüksége van az emberek társaságára. Persze egyébként ennyiből amit leírtál nem lehet eldönteni hogy a lány milyen szinten van, az is lehet hogy teljesen egészséges szinten él, de ha nem mozdul ki soha az nem vezet jóra. Kapcsolatokat építhet később is, ez igaz, de nem biztos hogy jó ha csak később kezd el kapcsolatokat építeni. Az hogy a családjával ennyire jó a viszonyam indenképpen nagyon dícséretes. Az hogy nem jár bulizni, nem baj. egyáltalán. persze itt is van annyi átfedés hogy mit nevezünk bulizásnak? nem baj ha nem fetreng a diszkóban. De nem árt ha néha beül a barátaival egy kávézóba egyj ót beszélgetni. Nincs pasija? majd lesz. ha neki nem hiányzik még, az nem baj.

Az egésszel annyi a problémám hogy ez a fajta bezárkózottság nagyon könnyen elfajulhat, főleg esetlegesen a szülők halála után, és sokkal nehezebb lesz kilábalnia belőle mint bárki másnak.

18:50 mekkora baromságot írtál. Honnan vetted ezt???? Pár sor után véleményt formálni lehetetlenség. Befelé fordulás, szocfóbia. puf..

A leírtak számomra szimpatikus viselkedésjegyeket mutat.

"Az ilyen embereknek nincs betegségtudatuk, tehát lehet, hogy nem mondja ki, hogy rosszul érzi magát társaságban, pedig vágyna rá."

Szociális fóbiás vagyok, és van betegségtudatom, mindig is volt. Talán összeragadtak a lapok, miközben a pszichológia könyvet bújtad.

Szerintem ez a véglet sem jó.

Én is sokáig ilyen voltam, nem jártam el sehova, nem voltak párkapcsolataim, otthon ültem, tanultam, a családnak segítettem, kutyáztam (amit amúgy nagyon szeretek). Akkor nem csináltam ebből ügyet. Aztán 26 évesen lett egy komolyabb párkapcsolatom, de fél év után úgy éreztem, hogy más férfiak társaságára is vágyom, akkor jött ki igazán, hogy nem szórakoztam eleget, nem ismerkedtem. Évekig nem is akartam komoly párkapcsolatot, úgymond akkor "pótoltam be" mindent.

Nem muszáj vadul bulizgatni és lerészegedni, de egy fiatalnak igenis néha ki kell mozdulnia otthonról, akár elmenni egy teázóba, színházba, moziba, kiállításra. Nem beszélve arról, ha valakinek semmilyen kapcsolata nincs hosszú évekig, nehezebben fog tudni ismerkedni, egyre gátlásosabb lesz ilyen téren. Meg kell találni az egyensúlyt.

Így nagyon sok dologból kimarad ami pedig hozzátartozik a felnöté vállási folyamathoz.

Nem kell folyton bulizni de valamilyen közöségbe járni kortársakkal találkozni muszály. Csak így ismerheted meg az emberi természeteket és azt hogy hogyan kell kezelni az embereket, helyzeteket. Már felnött ember mit csinál majd egy munkahelyen nem ott kell megtanulni hogy kell kapcsolatokat kialakitani, kezelni.