Mikor illik elköltözni a szülőktől? Mi kell hozzá? Hogyan kell elkezdeni?

Attól függ, milyen a kapcsolati dinamika.

Nálunk szóba sem jött, hogy 20-22 éves korom után otthon éljek, mert olyan kontrollmániát toltak gyerekkoromtól kezdve, hogy az valami félelmetes.

Öcsém 30, még otthon él, de ő fiú, neki minden szrt elnéznek :D

Egyébként amikortól komoly párkacsplatod van, illik elmenni, nem rákényszeríteni a szülőt, hogy egy harmadik embert kerülgessen, mert "valamelyiküknél" laktok.

Szerintem is költözz el, főleg, ha ez így felmerült benned.

Jó ez a mondás:Családban nem lehet felnőni. :)

"De amíg nincs párkapcsolatom viszont otthon lakok úgy ismerkedem az kizáró ok a lányoknál."

Az olyan punetta, akit nem te érdekelsz és kizáró ok, hogy még nem költöztél el otthonról, az nem a te célcsoportod, hanem egy mísz pitscha aranyásó önjelölt királylánykomplexusos szardarab. Nem az ilyen pinák a célcsoportod, gondolom. Az a nő, aki tovább lát ezen a maias elvárásos flegma mísz hülyeségen, annak teljesen meg fogsz felelni olyannak, amilyen vagy és ha ő is a földön jár, akkor nagyon jól tudja, hogy egy elköltözéshez temérdek pénz kell és ha komolyan gondolja veled, akkor együtt megvalósítjátok. Az összes egyoldalúanelvárásos míszedék meg menjen a rakkendrolos telebasszzott qlurvanyjába!!!

Egy idő után gázos szerintem. Ismerkedésnél is egy kor felett cink haza vinni anyádék házába a jelöltet is. Meg engem huszon évesen az is zavart, hogy még abba is beleszólt apám, hogy csak át akartam rendezni a szobám.

De 30 fele meg aztán kellemetlen lenne ott már mindenkinek a helyzet.

Ha van állásod, azért nem magyarázat 10 évig otthon lenni és pénzre hivatkozni, hogy drága az albérlet. Drága most már az igaz, de ha otthon laksz 20 évig, hogy hátha lesz házad, van értelme amikor kb majd a mai árak mellett legjobb esetben 35 évesen esetleg először elköltözöl vagy még több leszel? Ugyan már! Elmegy az élet feletted a gyerek szerepben. Otthon mindig a gyerek szerepben ragad az ember! Az, hogy dolgozol sem segít ezen.

Én mindig magam helyzetéből indulok ki mondjuk. Én velem apám nem foglalkozott, hogy legalább azt mondhattam volna nem vagyok mégse egyedül ha már otthon laktam. Egy nagy házban voltam vele társas magányban amíg el nem költöztem. De amikor haza megyek, ugyan úgy a gyerek vagyok és nem tudom miért, ő meg egyáltalán nem akar engem felnőttnek kezelni. Még így se... Én nem laknék már senkivel még egyszer ha nem a kényszer. Se apámmal, se anyámmal. Senkivel. Nincs az a pénz. Inkább élnék szegényesebben, ha éppen annyira telik ki a keret, mint az idegbaj.