Mikor illik elköltözni a szülőktől? Mi kell hozzá? Hogyan kell elkezdeni?

1. Akkor amikor megvan hozzá a saját kereted anyagilag hogy eltudd magad tartani. Ez a mai világban ha egyedül költözöl és nem a pároddal össze, akkor sajnos nehezebb és egyre később követketik be a költözés. 30évesen gáz ha valaki anyuékkal lakik.( szerintem)

2.Az kell hogy nagykorú legyél és persze pénz hogy eltudd magad tartani.

Gáz vagy nem gáz, így lehet igazán spórolni. Ugyanis nem szeretnék 20-30 évre hitelt felvenni. Pedig nem minimálbért keresek.

Én is költötztem volna, de nem úgy alakult. Illetve inkább lakok az egyik szülőmnél, mint attól rettegve mindennap, hogy a másik szülőm mikor dob ki a lakásából ahol laknék külön... egyszer már megtette...

Illetve úgy nekem is menne, ha 5-10 évente kapnék egy telket vagy lakás ár 70%-át, ahogy a nagyszüleim támogatták a gyerekeiket.

Egyszóval, eljön az idő, de nem a bizonytalanra.

"Mikor illik elköltözni a szülőktől?"

Nincs ilyen. Amikor az életkörülmények lehetővé teszik.

"Mi kell hozzá?"

Leginkább pénz. Sok pénz.

"Hogyan kell elkezdeni?"

Venni vagy bérelni kell egy lakóingatlant (pénztárcafüggő), be kell rendezni, ha sok a cuccod, akkor bérelsz egy furgont vagy megbízol egy költöztető céget és uzsgyi.

Sokan olyan misztikumot és nagy feneket kerítenek a témának. Saját véleményem és tapasztalatom: az elköltözés akkor szükséges, ha valamely életkörülmény ezt szükségessé teszi. Azaz nem jönnek ki a családtagok, házasodás, családalapítás és/vagy helyhiány. Lehet lakni többgenerációsan is, az sem ördögtől való. Ahány család annyi szokás és van, ahol ez is működik, nem is rosszul.

Aztán a másik, ha a felelősség és egyéb dolgokról beszélünk, koncentráljunk arra, ami a legfontosabb: a pénzre.

Ha elég bevétele van a fiatalnak, akkor simán elvan a szülői háztól távol, mindent ki tud fizetni, el tudja magát látni. Ha nincs pénz, akkor marad a megfelelési kényszer szülte vergődés, aminek nem sok jó hozadéka van. Gondolok ilyenre, hogy a teljes bevételét elemészti a bérleti díj+rezsi+kaja kombó, hó végén egy pár zoknit se tud venni. Így nem szabad élni. Mert ugyan elmondhatjuk, mellünket verve, hogy elköltöztünk, külön élünk, de nem mindegy, milyen áron.

Lényeg: ha befutsz anyagilag, akkor sima liba bármikor, amikor már nagykorú vagy.

Ha van rá igényed. Ha van párod, akivel eljött a közös együttélés kezdete. Ha otthon a rokonokkal nem férsz meg egy ingatlanban, mert a levegőn osztozni is gyötrelmes velük.

Én most vagyok 22, de ilyen árak mellett eszembe nem jut egyedül elköltözni, akkor sem, ha nem lennének kutyáim. Nem azért járok be dolgozni, hogy túléljek egy hónapot. Azaz bemegyek, szopok nyolc órát, aztán hónap végére már vegetalevest eszek, nem fér bele semmi. Jelen pillanat én vagyok itthon a csaláfenntartó, mert apám beteg lett és nem tud dolgozni. De még így, hogy havi 260-280 ezret haza adok, beosztástól és piros betűs napoktól függűen marad ebben a felállásban legalább 50 ezrem. Ez a szám pedig csak nőni fog, mert ha később egyedül maradok és egymagamra kevesebb megy el, vagy mert apám újra visszamegy dolgozni és nem kell ilyen soknak elmennie, még ha 25 év feletti leszek, a végén jól járok, még félre is tehetek.

A lakás a miénk, senkinek semmi köze hozzá. Nem szopok életem végéig egy kölcsönért, hogy lakást vegyek belőle, miközben már van egy a nevemen, csak hát nem egyedül élek benne. Ha lenne párom, vele szívesen költöznék, úgy nem élném meg akkora szopásnak, hogy más zsebébe vándorol a pénzem egy része és nem vegetaleves lenne hónap végére. De egyedül semmiképp.

Amikor a párodnak már kellemetlen anyukádékkal osztozni a fürdőszobán

Inkább a szülőknek kellemetlen osztozkodni egy vadidegennel. Nyilván nem arra vágytak, hogy valaki becuccoljon hozzájuk es még neki legyen kellemetlen, hogy a szülők a saját fürdőszobájukat használják.