Jobb módú családban felnövők! Titeket sem vittek gyermekkorban külföldre a szüleitek kirándulni/nyaralni?
Egy 750 fős kisfaluban lakom ahol a szegénység jellemző viszont a szüleim nagyon jól keresnek így mi a kivétel közé tartozunk.
17 éves leszek áprilisban és pont azon gondolkodtam el, hogy soha nem jártam még az országhatáron kívül és ez nagyon zavar. Egyszer megkérdeztem tőlük, hogy miért nem megyünk el külföldre aztán az volt a válasz, hogy azért mert ott is ugyanolyan fű meg fa nő és minek mennénk mi oda.
Itt élek 17 éve bezárva ebbe a faluba, 1 évben egyszer megyünk el egy nagyobb városba és kéthavonta egyszer a szomszéd kisvárosba bevásárolni. Amúgy mindent itt veszünk meg a helyi kisboltba.
Sokáig egyébként viszonylag nem zavart de már kezdek belefásulni abba, hogy ha kimegyek a házból akkor ugyanazt a tájat, ugyanazokat az embereket látom. Sőt igazából senkit nem látok a nap nagy részébe csak a szomszédot mert nem jár ide a kutya sem. Ha megyek a buszmegállóhoz akkor is csak a helyi vénasszonyok jönnek szembe akik mindig tesznek valami megjegyzést az öltözetemre. Múltkor koptatott farmerban voltam aztán beszóltak, hogy újat kéne venni mert már kiszakadt.
Korábban sokáig csak mosolyogtam rajtuk de már nagyon kezd idegesítő lenni és egyre jobban kezdek beleőrülni.
Legalább mennénk el egy évben egyszer nyaralni valahova vagy kirándulni egy nagyot, sokkal könnyebb lenne... Nyilván ha szegények lennénk, nem tehetnénk meg akkor megérteném.
A kérdésem az lenne és leginkább azokhoz szól akik olyan családban nőttek fel, hogy megtehették... Ti is így nőttetek fel?
Mi is megtehettük, hogy időnként elmenjünk valahová. Akkoriban az utazás, nem volt olyan egyszerű, mint ma, úgyhogy szomszédos ország, másik város, üdülőhely jöhetett szóba, mentünk is évente néhányszor. És nagyon sokat kirándultunk a környéken.
A leírásból ítélve a te szüleidnek nincs igényük ilyesmire, ők megvannak a kis faluban és nem vágynak többre. Azzal biztathatod magad, hogy amint nagykorú leszel és megengedheted magadnak, te csinálhatod egészen másképp.
"17 éves leszek áprilisban és pont azon gondolkodtam el, hogy soha nem jártam még az országhatáron kívül és ez nagyon zavar. "
Mi zavar rajta? Én 38 évesen voltam először külföldön és egy pillanatra sem éreztem zavarónak.
Nagyon szeretek utazni és új helyeket, országokat, kultúrákat felfedezni, mármint csak szeretnék.
24 vagyok, Szlovákiában és Horvátországban voltam, mindkettőben 1 hetet töltöttem. Sajnos csóró vagyok és jelen helyzetemben se időm se pénzem, hogy mászkáljak ide-oda.
Majd megkeresed rá a pénzt, és mehetsz.
Ez a gond egyes fiatalokkal: múltkor is hallgattam két lányt beszélgetni, hogy az egyik kimenne Portugáliába pár hétre világot látni, és ez csak (!) másfél millió lenne, de az apja nincs oda az ötletért... Most komolyan, azért mentetek volna, mert neked van egy ilyen beléd táplált hiányérzeted, hogy a világ az országhatárnál kezdődik? A Te dolgod így érezni, de nem a szülők dolga finanszírozni. Annak a pénznek van jobb helye.
Most már tudsz egyedül, baráti társasággal utazni, kirándulni, legalább is belföldön mindenképp. Aztán ha dolgozol és nagykorú leszel, akkor külföldre is.
Maxi megértelek, ha a 17 évedet a faluban töltötted. Neked van igényed világot látni, szüleidnek nincs. Akkor majd te.
Ez elég ingerszegény környezet egy 17 éves fiatal számára. (Bár szerintem egy felnőttnek is.)
Egyetemre hova tervezel menni? Remélhetőleg ott kinyílik a világ.
Mi vittük a gyerekeinket egész kicsi koruktól külföldre is, csak hogy a kérdésre is válaszoljak. Nyilván oda, ami anyagilag belefér.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!