Szeretettel ajándékozom, de mindig én érzem magam rosszul a végén, mi a megoldás?

Baszki...ezen ennyit agyalni.

Kissé túlgondolod.

Menj el pszichológushoz, mert jót tenne.

Én is eljutottam arra a pontra hogy soha többet senkinek semmit, mert nemcsak az élmény ajándékozások mentek félre, hanem valahogy senki nem tudta soha jól fogadni az ajándékot tőlem.

Pl: élményajándék foglalásra el sem mentek, de nem törölték.

Parfümre: "az illat mindenkinek a sajátja, ne akarj megváltoztatni"

Gyerekem a vágyott-kapott ruhadarabot többé nem veszi fel stb...

Elég volt.

Egy közös kaja, figyelem sokkal többet ér. Én gyerekként rohadtul utáltam, hogy ruhát kaptam, bántott is, mert úgy éreztem, hogy a ruhát azt amúgy is adni kéne, hiszen nem járathatnak meztelenül.

Játékot viszont kb. alig kaptam, max. azzal játszhattam, amit a tesóimtól örököltem, és hiába mondtam, hogy mire vágyom, nagyon elvétve kaptam csak valamit.

És nem, nem voltunk szegények, de valahogy mégis úgy éltünk. A lakás is ocsmányul nézett ki, semmi felújítás, tapétázás, stb. mert jólvanazúgy.

Anyám is így állt hozzám, de aztán ő is kifakadt persze, hogy mennyire bántja, hogy egy aranynyaklánccal nem villoghatott a munkahelyén.

Mondom, pénz lett volna rá, és az a szomorú, hogy a bankban inflálódott csak mi meg szarul éltünk. Ok, ez mindkettőjük igénytelensége volt, és kicsit én is átvettem sajna.

Na ez a sztori csak részben kapcsolódik ide, de érdekes lehet.

Miért kell háromezer ajándékot adni??? Tényleg nem értem. Adsz csokit, csá.

Az élményajándék remek dolog, csak éppen háromszáz dolgon elcsúszhat.

Pl a tesómmal érettségi nyarára kaptunk olaszországi utat (nyelvtanulási célból is) Király. Három nappal előtte megbetegedtünk - hányós-hasmenős vírus -, úgyhogy az egész út lefújva, pénzt pedig nem térítették vissza (még jó, hogy nem).

Úgyhogy nekem ez eléggé intő jel volt, hogy pl élményt csak óvatosan ajándékozzak, mert akár egy elég komoly dolog is elúszhat egy víruson.

Mondjuk a parfüm ajándékozottnak igaza van.

Én is kapok néha valami félreértelmezett kedveskedés okán parfümöt. SOHA nem használom.

Megvan az a kettő illat, amit váltogatok (egy, kissé édesebb és egy hűvösebb rózsa), és ennyi. Semmi mást nem fújok magamra, mert az "nem én" vagyok, nem tetszik.

Persze ebből volt sértődés, de nem érdekel. Ha tényleg ajándékot szán, akkor vegye meg azt a parfümöt, amit egyébként is használok, de ne próbálkozzon mással, mert nem fogom viselni.

Bár nekem meg mindenki sárga arany ékszert vesz. Soha nem viselek sárga aranyat, de az senki tudatáig nem jut el a 35 év alatt.

A parfüm valóban nagyon kényes dolog.

Persze ha tudod, hogy mondjuk a Chanel 5-öt használja mindig, akkor annak biztos, hogy örülni fog, de ha valami mást veszel, annak nem biztos.

Ilyen wellness ajándékkal én is megjártam màr. Megfogadtam, hogy soha többet nem adok senkinek ilyesmit. Apámnak meg a nőjének adtam (a nővel addig jóban voltunk), aztán egy szenvedés volt az egész, kb még én éreztem magam szarul, hogy mit okoztam most nekik ezzel. Pedig csak elkellett menniük pihenni, ki volt fizetve. Azért gondoltam jó ajándéknak először, mert ment a rinyálás a nőtől, hogy nem mennek sehova, apám nem viszi sehova. Nem igazán engedheti meg magának apa ezeket, gondoltam örülnének neki. Hát a f@szt.

És ha ez nem lenne elég utólag olyat mondtak nekem, hogy ne adjak ajándékot ha utána várom vissza valamit. Nem vártam cserébe semmit, csak jól esett volna mindkettőtök annyi, hogy jó volt köszi szépen. Helyette a mártírkodást nyomatták, mintha nem tudom milyen programon kellett volna résztvenniük.

Azóta már lesz@rom az egészet, a pics@t is. Felőlem szakíthat is apámmal, ennél a nőnél csak jobbat talál.