Normális az alábbi hozzáállás részemről?
23 éves lány vagyok, idén házasodtam össze a férjemmel, aki most 30 éves. Én jogász szakos vagyok, még egyetemista, ő pedig mérnökként dolgozik.
A férjem felhozta a gyerek témát párszor, persze nem erőltetve, hogy kb 2 -netán- 3 év múlva örülne egy gyereknek tőlem, valamint ő kettőre is vágyna.
Engem ez a gondolat kicsit kétségbe ejt, nem vagyok benne biztos, hogy akár két év múlva alkalmas lennék szülői pozícióra. A jelenlegi elveimmel biztosan nem való nekem gyerek, nyilván ezt nem mondtam neki. Mindig is éreztem egy éles határt köztem és a gyerekek között, soha nem értettem, mások számára mi olyan tüneményes bennük. Valószínűleg nem sok szimpátiát váltok ki az emberekből, amikor egy adott újszülött/gyerek körül mindenki sürög-forog, gügyögnek neki, én pedig egy erőltetett mosolyt tudok legfeljebb varázsolni magamra. A legtöbb gyerek egész egyszerűen irritál,ez a legmegfelelőbb szó, idegesít a követelőzésük, az állandó hiszti, még azok a kis gesztusaik is,ami mások szerint cuki.. A csendesebb, jólnevelt gyerekekkel persze nincs problémám, de az ő esetükben sem igazán értem ezt a jajdecukii féle olvadozást.
Viszont úgy gondolom, leginkább reménykedem, hogyha saját gyerekem lesz, arra nem így tekintenék, és megoldvadna a jég.
Emellett félek attól, hogy elhízok egy szülés következtében, -tudom hogy hiúság - mégis nekem rendkívül fontos a kinézetem. Teljesen magamba fordulnék ha kihullana rengeteg hajam, berepedezne a fogam, megváltozna a teljes testalkalom a szülés miatt, és ne tudjam visszahozni az azelőtti formám. Persze ez nem törvényszerű.
Attól is félek, hogy a férjemmel akit kimondhatatlanul szeretek, megromlana a házasságunk a gyerek miatt. Hiszen már nem lenne annyi idő egymásra, hosszú éveken át a gyerek lépéseit kell figyelni minden másodpercben. Félek, hogy közénk furakodna, még ha ez igazán erős kifejezés is. Azt is elképzelhetőnek tartom magamat ismerve, hogy féltékeny lennék, ha a gyerekkel lenne állandóan, és engem emiatt elhanyagolna. Egyszerűen magamnak akarom, nem esne jól, ha a gyereket jobban szeretné nálam. Tudom,betegesen hangzik. A kedvesem azt mondta, sok nő irtózik a gondolattól kezdetben, aztán ha megszületik a gyerekük, teljesen megváltozik a gondolkodásmódjuk. Ebben reménykedem.
A férjem pedig minden áron szeretne gyerkőcöt, felhoztam hogy esetleg nem lenne jobb neki, ha csak ketten lennénk egymásnak egész életünkben, utaznánk, boldogak lennénk.. De nem hajlandó ebből engedni. Nem akarok neki csalódást okozni, őbenne látom hogy fantasztikus apa lenne,hiszen türelmes, okos, vicces, gyengéd stb.
Van esély, hogy az idő előrehaladtával én is szívből akarjak majd gyereket? Egyrészt van bennem is valami minimális vágy felé, hiszen csodás lehet a gyerekben felismerni önmagam, és hogy én irányítottam a lépteit az életben, megannyi dologra megtanítani. Mégis az én vérem lenne.. De ugyanakkor ott van bennem az az erős ellenkezés.
Ha még ez a részlet számít, nekem sem volt soha valami erős a szüleimmel való kapcsolat, soha nem éreztem olyan igazi szülő-gyerek kapcsolatot, amilyenről mások beszéltek. Talán igazi szeretetet sem,csak megvoltunk egymás mellett. Ellenben engem ez sosem affektált.
Köszönöm, ha bárki elolvasta, és valami okosat tud hozzáfűzni. :)
Két diplomás ember tényleg ilyen getzi hülye együtt, hogy egyiknek sem jut eszébe még a fehér ruhás faxni előtt letisztázni, ki mit akar egy házasságtól? Na jó, az egyik még csak majdnem, de akkor is egy tanult emberről beszélünk... Meg attól még tényleg kiég az agyam, hogy két tanult ember összeadva hogy lehet ilyen csökött, még akkor is, ha ketten vannak. Legalább a "mérnök úrnak" eszébe juthatott volna, ha már ő az idősebb...
Akkor rá se kérdezek a te családi (v)iszonyaidra, amibe beleszülettél, mert leírtad virág nyelven, hogy egy szar család elől menekültél egy házasságba, kvázi minden mindegy alapon, csak bántalmazó tróger ne legyen alapon. Vagy csak töredékannyira, mint az otthoniak... Ezért a részért tényleg részvétem!
Kérdező, mennyi ideje voltatok ti együtt evvel a csodamérnökkel, mielőtt megházasodtatok? Mikor ültetek ti le egyszer is érdemben bármiről beszélni?
Ha a jog mellett "instamodell" vagy, hát ott érthető, ha fosol az alakod miatt, de bakker... Valamennyire még annak is megváltozik a testalkata szülés után, aki "csak" 5-10 kilót hízik, nem, hogy 20-at, vagy többet... Ezen max. akkor aggódnál jogosan, ha a kinézetedből élnél, de nem abból fogsz, nem? Hát akkor meg?
Kérdező, ez a házasság kellett neked, mint mókusnak az erdő tűz, mert annyira gyerek vagy még, hogy azt is elhinném, ha azt írnád ki, 13/L. Mert agyban nyugodtan letagadhatsz egy 10-est...
Nagyjából a 11-el értek egyet, de kuehészíteném ezzel-azzal.
A kerdező egy olyan családból jön, ahol finoman szólva hírből se ismerték a szeretetet. Nem kapott, így nincsenek emocionális tartalékai, ezért adni sem tud miből, és ettől az ismeretlen tereptől fél. Félti az alakját, a fogait azonban ez mind csak bla bla (nem mellesleg érdekes, hogy valakinek nem fér bele a diplomás fejébe, hogy az IDŐ ugyanúgy nyomot hagy az ember külalakján, nem kell ahhoz gyerek, mindegy...). A párját behintáztatta igen ez a legjobb szó rá, BEHINTÁZTATTA, hogy akar idővel gyereket, de mi sem áll tőle távol mint ez a gondolat.
S mivel nem lesz annyira tisztességes és önzetlen annyira, hogy elengedje a párját, hogy esélyt adjon neki megélni a gyerekvállalást MÁS NŐVEL, ezért kényszerből be fogja vállalni vele a gyereket. De mivel képtelen emocionálisan adni, a gyerek fogja megszenvedni a kárát ennek a játszmának. Taps, taps!
Véletlen sem lett volna jellemesebb tiszta lapokkal játszani már a kezdet kezdetén, ugye? Ebből már nem lehet jól kijönni.
Nem mindenki akar gyereket, a te korodban főleg. 27-30körül ez sokaknál megváltozik, főleg, ha a rokonságban születik gyerek és kézbeveszed.
Van aki később sem szeretne különböző okok miatt.
Közölheted a férjeddel, hogy te a következő 5 évben nem szeretnél gyereket, aztán ha együtt maradtok, meglátod, hogy változik-e benned valami ezzel kapcsolatban. Bár amilyen bizonytalan a világ és amennyire rossz irányba halad, lehet, hogy a leendő gyereknek sokkal több nehézséggel kell majd szembenéznie, mint akár neked vagy a korodbelieknek.
Ha már a férjed, legyél vele őszinte.
Összeházasodtál vele anélkül, hogy ilyen ALAPVETŐ dolgokat letisztáztatok volna??? Gratulálok, akkor intézheted a válást, mert ebben nem lesz kompromisszum.
Vagyis, de, szülsz az ő kedvéért, ő meg vagy szuper apuka lesz, vagy csak froknövelésre kellett a gyerek és onnantól kezdve neked kell nevelni.
Eleve nem szülnék 24-25 évesen NULLA év munkaviszony nélkül.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!