Normális az alábbi hozzáállás részemről?

A hozzáállásod normális, hiszen te így érzel, nem vagyunk egyformák.

Ezt viszont házasság előtt kellett volna tisztázni, nem most vergődni, már bocs.

Ti egyáltalán ismeritek egymást a férjeddel, vagy csak gyorsan beleugrottatok a nászba, mert menő fészen mutogatni az esküvői fotókat?

Tényleg nem akarok genyó lenni, ne érts félre, de azért ekkora horderejű dolgot, mint a gyerek-kérdés, nem házasság után kéne megbeszélni.

Hűha. Oké, szóval szerintem érdemes lehet egy pszichológussal is beszélni, hátha csak valami mentális gátja van az egésznek, amiről magad se tudsz.

Gyereket ne másért vállalj, hanem azért mert TE akarsz. Megérdemli mindenki, hogy szerető szülei legyenek. Ha bizonytalan vagy, nem javaslom, mert ez nem az a típusú dolog ami ha nem jön be visszaadod vagy berakod a szekrénybe. Egy gyerek rengeteg energia, felelősség és igen, akár házasságok megrontója is lehet, ha nem akarja mindkét fél őszintén az egészet. Egy szülő sosem szűnik meg szülőnek lenni, a gyerek még 30+ évesen is kérhet tőle segítséget bármilyen téren, max már kevésbé aktívan kell részt venni az életében mint amikor még kicsi.

Ha szereted a férjed és ő nagyon akar gyereket, te pedig nagyon nem (és így is marad), akkor jobb szétválni. Ezzel magadat és őt is felszabadítod, megadod a lehetőséget a boldogságotokra. EZ a valódi szeretet.

“jelenlegi elveimmel biztosan nem való nekem gyerek, nyilván ezt nem mondtam neki”

Nyilvan nem, de miert is nem? O ugy vett el, hogy abban a tudatban volt, te is szeretnel gyereket. Nezd, en sem szeretem a gyerekeket. Nem olvadok el egytol sem, nem gugyogok es nem is erdekel mas gyereke. Sajatot viszont szeretnek. A ferjem is.

Nem lehet ugy osszehazasodni valakivel, hogy ezt nem beszelitek meg. Ot nem mondathatod le a vagyarol, hogy apa legyen, teged meg nem lenet rakenyszeriteni az anyasagra, ha nem akarod.

Mik azok a kérdések, amikre nem kaptál választ a korábbi ugyanilyen kérdéseid alatt?

Ne legyen, a pasi tudta mit vállalt, ha visszakozik válni kell és kész.

Húú, de nagy bukta lesz ebből. Ha ebben a legfontosabb párkapcsolati témában, amiben NEM lehet kompromisszumos döntést hozni, csak igent vagy nemet mondani, nem egyeztek, akkor hogy képzeled te ezt a házasságot??? Nem voltál őszinte, csak hogy megkaphasd, ezért csúnyán megvezetted, itt erről van szó.

Gyereket csak a párod kedvéért, ha te nem vágysz rá, nem szabad vállalni, ez tiszta sor. Viszont az ő részéről nagyon helyes, hogy 2-3 év múlva gyereket akar, hiszen idősebb nálad, akkoriban pont jó korban lesz 1. gyerekes apának. Nem etikus megfosztanod őt ettől. Ha te nem akarsz gyereket, az a szíved joga, de akkor el kell engedned, hadd találjon olyasvalakit, aki megadja ezt neki.

Ajjaj...

Ti ezt nem tisztáztátok le a házasság előtt? Vagy pont, hogy igen, de még ilyen kétes érzésekkel is hozzámentél? Hátha változol...? Vagy hátha ő változik?

Hát, úgy tartja a mondás, hogy ami késik, nem múlik. Amit esetleg nem tisztáztatok akkor, azt majd most fogjátok - bár ebből nem lesz kompromisszum. Te nem akarsz gyereket - jelenleg, és a fene se tudja, később meggondolod-e magad -, ő igen, mégpedig két év múlva. Mindkettőtök hozzáállása érthető, de döntés csak egy lehet. Persze, benne van a pakliban, hogy változhat a te hozzáállásod, de erre alapozni nem jó ötlet. Mert mi van, ha mégsem...?

Ülj le a férjeddel és beszéljétek ezt át. Mégpedig mihamarabb.

Nem volt bölcs dolog ilyen fontos kérdésben hazudni (ferdíteni) a házasság előtt.

Mit vártál?

Mondd el neki, hogy mitől félsz, és ha a beszélgetés sem tudja feloldani a félelmeidet, akkor minél előbb váljatok el, így lesz tiszta ügy, nem hogy még évekig hitegeted, és akkor nyögöd be, hogy te amúgy eddig sem akartál gyereket és ezután sem fogsz.

Amúgy én sem olvadtam el sosem más gyerekektől, de eszembe sem jutott, hogy ne legyen sajátom, ha nincs fizikai akadálya.

Be is jött, imádom a kisfiam, csak meg kellett várnom, míg megérek rá. Lehet nálad is eljön ez az idő, annak ellenére, hogy most nem érzed, de a férjednek kell eldönteni, hogy megkockáztatja-e, hogy mégsem.

(Ja, és ennyi idősen nekem is rengeteg hajam volt, terhesség nélkül is simán megritkult, egyáltalán nem függ össze. Ha pedig nem csak "véletlenül" van jó alakod, hanem teszel is érte, akkor nem lesz problémád szülés után sem (nekem sincs, pedig 36 évesen szültem). Egyedül a mellem nem ugyanolyan már, mint volt, de 37 éves vagyok, szerintem simán ráverek még így is a gyermektelen kortársaim nagyrészére 🙂

A többire meg nem nagyon tudok mást reagálni, csak hogy ha úgy fogod érezni, hogy gyerekre vágysz, és aztán megszületik a várva várt babád, akkor úgyis annyira fogod szeretni, hogy attól leszel a legboldogabb, ha látod, hogy szereti az apja. Csak ehhez az kell, hogy te is akard, nem csak a férjed.