Ki,hogy élné ezt meg?

Ők ott élnek. Élik a maguk életét.

Te távol élsz, ezért a mindennapjaikból kiestél.

Nyilván jobban számíthatnak a szüleid a sógornődre. Ez nem irányítás.

Féltékeny vagy?!

A sajat lagzijat hadd szervezze mar meg az ember, mar ne haragudj :D

Mit gondolsz, engedelyt kellett volna kerni toled? Ha nem akarsz, nem mesz, nem kotelezo.

A tobbi persze jogos, kirekesztve erzed magad. Megesik, sajnalom.

Orulj neki, hogy te elmentel onnan,

jobban jartal, ha nem birjatok egymast.

Velem hasonló volt, bár nálunk azért kerültek a szüleimmel élő tesómék a többi rokonnál elsőbbségbe, mert tesóm terhes lett.

Apa utálta, hogy ott laknak, anya is inkább csak nem akarta azt, hogy a híd alá menjenek, de ő se volt ezért oda, így én nekik nem szűntem meg létezni, sokszor jöttek fel hozzám Pestre csak ők ketten, hogy ne legyenek tesómékkal.

De a rokonságnak megszűntem, a diplomaosztóm utáni vacsira pl elhívtam a Keresztanyám (ugyanaz a keresztanyánk tesómmal), szintén Pesten lakik, nem lett volna neki nagy dolog eljönni, de nem jött, nem is indokolta. Nagybátyámék meg mindent összevásároltak tesómnak, hogy jajaj jön a baba, legyen meg mindenük, de pl használtan kocsit is vettek nekik, nagyon durván túlzásba estek.

Mivel anyáék ugyanúgy voltak velem, mint előtte, a többi maximum bosszantott, de nem vettem sértésnek. Azt viszont igen, mikor nekem is lett gyerekem, nem érdekelt senkit a tágabb családból, de komolyan. Ha hazamentünk anyáékhoz, és átjött valamelyik rokon, megnézték, de különösebben senkit se érdekelt, tesómék gyerekét meg nyalták falták. 8 év után költöztek el tesómék, utána is átjártak hozzájuk rokonok, de úgy, hogy kiírta tesóm Facebookra, hogy betört az egyik ajtajukon az üveg, valaki nem csinálná-e meg nekik ingyen? Nagybátyám meg ment, vette az üveget, vállalta a berakást, ilyenek. Az én gyerekemre meg ránézett, mikor betoltam a babakocsit az udvarra, a nevét se kérdezte.

Szóval ja, részben értem, mit érzel.

Mirank se nyitja az ajtot senki, sem a ferjem csaladja, se az enyem. Azt elvarjak, hogy mi menjunk meg telefonalgassunk. Apos is el tud utazni a fiahoz meg az unokaihoz 300 km-re a 90+os mamaval, hozzank 15 km-re nem. Az en szuleim is el tudnanak jonni, van mar autojuk meg jogsi is.

Mostmar ugy vagyok vele, ne is jojjon ide senki. Nyar vegen szulok, az biztos hogy a parhetes csecsemot nem fogom utaztatni, aki latni akarja majd eljon, de addig alljak fellabon.

Teljesen megértem én is a helyzeted.

Az apai rokonság tőlünk 300+ km-re lakik (illetve lakott, nagyszüleim már meghaltak). Semmilyen formában nem érdeklődtek utánam, de ők sérelmezték, hogy gyerekként miért nem telefonálok. Egy pár nyarat kénytelen voltam náluk tölteni, de kb. ingyen munkaerőként tekintették rám (vidéken mindenkinek van földje, nyáron azzal foglalkoznak), a rokonság többi részénél gyakorlatilag vadidegenként éreztem magam (és úgy is bántak velem).

Anyám apjával egy városban élünk, nagymamám születésem előtt meghalt, nagyapám pedig újraházasodott. Onnantól kezdve ő és annak a rokonsága az atyaúristen. Valamennyi kapcsolatunk azért volt vele, de nagyon minimális, az