Mit tegyek, ha még 40 évesen is csúfolnak, gúnyolnak a környezetemben, de harcolni nem akarok?

Én megértem, hogy azért nem tudsz kiállni magadért, mert egész életed során módszeresen rombolták az önbizalmadat, és a családod sem állt melletted. Azért is nehéz ennyi idősen változtatni, mert a család folyamatosan ott van, hogy szekáljon, meg már nagyon azonosultál az áldozat szereppel.

Tényleg jobb lenne megszakítani a kapcsolatot a családdal, legalább amíg magadra találsz. Ha ez nem megy, zárd el az információcsapot. Csak a pozitív dolgokat, sikereket oszd meg velük.

A szakszerű segítség is fontos lenne, írták a pszichológust. Jó ötlet lehet, de csak ha tényleg jót találsz, ahogy érzékelem, nagyon felhígult a szakma. Önsegítő könyvek, videók működhetnek még. Betanulhatnál néhány panelt, amivel megvédheted a személyes határaidat. Amit pl én nagyon megjegyeztem egyszer, hogy kérdezni kell. Ugyanis egy beszélgetésben az irányít, aki kérdez. Arra is jó, ha nem jut eszedbe frappáns válasz, megkérdezed: "Ezt miért mondtad? Mire akarsz célozni?" A másik, hogy szubjektivizálod azt, amit mond. Azaz amit ő nagy életigazságként kijelent, arról megállapítod, hogy az csak az ő véleménye. Pl "Na igen, ez is egy vélemény." vagy "Na igen, elhiszem, hogy komolyan így gondolod, de ez csak a te véleményed." vagy "Köszönöm, hogy megosztottad a véleményedet, én viszont másként látom/majd gondolkozom rajta." A harmadik, hogy adj te is tanácsokat nekik, jószándékú felhanggal.

Ami még segíthet, hogy néha vegyél részt tevékenyen valamilyen jótékonysági tevékenységben, pl ételosztás, állatmenhelyen segítés, kórházban, szociális intézményben valamilyen önkéntes segítés, akár egy jótékonysági futás vagy gyűjtés szervezésében részvétel. Ez növelné az önbizalmadat, a tudat, hogy képes vagy adni, jobbá tenni mások életét.

Elhiszem, hogy megértésre vágysz és nehéz helyzetben vagy, de tényleg egy picit még kellene védeni a határaidat.

Eddig a 23-as válasza a legjobb.

A kérdező helyében mindnyájatoknak jólesne, ha valaki azt fejezné ki, hogy sajnál. Nem azért esik jól, mert a sajnálatot élvezi, hanem mert a sajnálat annak a jele, hogy végre valaki nem gondolja akkora szarnak, hogy ennyi bántást érdemeljen. Mikor körülötted mindenki más emberszámba sem vesz, egy csöppnyi együttérzés olyan, mint a sivatagban egy korty víz. És úgy önbizalmat építeni, hogy minden visszajelzés szerint semmi okod semmilyen önbizalomra, vicces. Mindenki visszajelzésekből épít önbizalmat. Aki úgy van nagyra magával, hogy mindenki más utálja, az se normális...

Ördögi kör, mert ugyanakkor valóban az önbizalomépítés lenne a megoldás, csak nem ebben a környezetben, mert itt kizárt. Kapcsolatmegszakítás, és igenis, pszichológus. Az önkéntesség, jótékonysági munka is tényleg lehet jó ötlet a pozitív visszajelzések miatt. De csak kiegészítésként.