Màr gyomor idegem van a holnapi naptól.?

Nem mennék.

Ez is egy olyan, "de menni kell, mert kötelező, mert a család"

Pont az unokák miatt maradnék otthon, biztos nagy élmény nekik a savanyú családdal a szenteste.

Nem mennék. Unokák... És? Biztos nekik is feltűnik, hogy nem süti a hangulat. Azért, hogy mindenkki lássa, nőttek öt centit, aztán mondják a magukét vagy csöndben elvannak magukban, nem éri meg felkelni sem. Ha meg nagyszülők ajándékozni akarják unokákat, lehet rá másik alkalmat találni karácsony alkalmából. Az, hogy sok ember összegyűlik, nem jelent szeretetet. Nem azért verődtök össze, mert annyira szívetek vágya lenne az egész cécó. Kötelező "rokonok vagyunk, ezért illik/kell", aztán otthon valószínűleg arról megy a pusmogás, hogy kibeszélik a többi rokont, vagy hogy milyen hősiesen túlélte, egy évig csend.

Ti hárman vagytok egy család, akik igazán jól éreznék magukat együtt. Egy jó kis nap együtt hárman, anyukáknál később tesztek látogatást, rövidebb is lesz ennél, vagy elcseszitek másnapra is a hangulatotokat.

Mindenkit szidsz a magad családjából is meg a férjedéből is.

Szerintem inkább a te készülékedben lehet a hiba.

Mit tennék?

Minden rokonomban próbálnám a jót meglátni. Akkor a velük való találkozás öröm lenne és gyomoridegem se lenne.

Minek mentek?

Ahol gyerek van, ott a szülői, tesós,nagyis karácsony 25.-e.

Én ezért utálom az ilyen karácsonyi összeröffenéseket.

24-én szűk családdal leszünk barátnőmmel átmegyünk a szüleimhez meg jönnek a tesómék és ez így teljesen jó, ott normális a hangulat és ennyi. 25-én meg kezdődik a pokol. Akkor megyünk a barátnőm családjához, a nagymamájához szoktunk menni mert ott van a családi összejövetel, vagyunk jó sokan, de sokszor csak a negatív dolgokat halljuk mindenki szid mindenkit, mindenkinek rossz minden, senkinek nem jó semmi, és ez megy 2 órán át. Aztán közös ebédnél ott legalább mindenkiből előjön a normális ember és akkor mindenki szeret mindenkit. Addigra persze legtöbb ember már igen csak sokat ivott és kipanaszkodták magukat, ez még a jobbik része. Na aztán utána az ajándékozás, na akkor ismét elszabadulnak az indulatok hogy ez mennyi volt, meg miért kapott ez ilyen drágát, az meg ilyen olcsót....

Aztán akkor még ezt megfűszerezik egy jó kis veszekedéssel meg anyázás is szokott menni. A barátnőm nagymamája ezeken meg jót röhög.... A szülei meg kb sírnak, meg a barátnőm is sokszor sírva menekül ki a hátsó kertbe és kell 1 óra mire megtudom vigasztalni és ezt kb leszarják.

Aztán amikor már vége a napnak akkor a szüleihez megyünk át, akik 2 utcányira laknak, oda gyalog szoktunk menni, ott alszunk, na az az egy ami még tűrhető hogy addigra a szülei már lenyugszanak meg a testvérei is, és akkor van egy kis kellemes beszélgetés, aztán alvás. Másnap 26-án persze baromi korán ébredés mert akkor még el szoktunk menni az anyai nagyszüleihez ahol szintén végig kell hallgatni a panaszkodást meg hogy mennyire szar volt az év, és persze ott leginkább a nagybátyja az aki mondja a hülyeségeket mert az életét tönkretette és azért is mást hibáztat, holott csak Ő tehet arról hogy elhagyta Őt a felesége, a gyerekei utálják, és ezért mind másokat okol, nem tudjuk konkrétan kiket, de másokat.

Volt már pszichiátrián is rengeteget feküdt bent, akkor gyógyszerekkel egy ideig elvolt, de utána ismét átment idiótába. Nem közveszélyes ezért nem is erőltetik rá hogy kezeltesse magát, mert nem az, csak mondja a hülyeségeit.

Na meg az amin kiakadunk hogy amikor eszünk akkor Ő a legnagyobb disznó. Undorítóan zabál, valami borzalom. Sokszor csodálkozom azon hogy még nem ment el az étvágyam miatta.

Aztán amikor elmegyünk onnan akkor egy hosszú autóút vár rám mert onnan a barátnőm szüleit hazaszoktuk vinni mert én vagyok az aki már nem szokott alkoholt inni így én vagyok a sofőr, így őket haza akik 2 órányira laknak és akkor nekünk még 3 órás autóút hazáig. Akkor hazaesve hullafáradtan sikerül megemésztenünk azt a 2 napot és végre kiengedni a gőzt azzal hogy másnap kb délig alszunk. Aztán 28-29 én szoktunk még menni más más rokonokhoz, meg barátokhoz. Az ami már a jó része ennek mert ott legalább már normális a hangulat. Szilvesztert legalább a szűk barátokkal töltjük normális, jó hangulatba és nem szidjuk meg utáljuk egymást, nem panaszkodunk azon hogy megint szar év volt és ismét szar lesz. Persze tudjuk hogy mi volt, de pozitívan állunk a következőhöz, ami vagy jobb lesz vagy nem.