Hogyan húzzam meg a határt azokkal a családtagjaimmal szemben, aik rossz hatással vannak rám?

Nekem anyám ilyen. Heti egyszer sem bírtam elviselni. Aztán jól összevesztünk valamin, azóta ignorálom. Azóta is próbál zaklatni, de nem fogok vele akkor sem többé heti szinten beszélni. Pánikrohamokig és öngyilkossági gondolatokig jutottam miatta.

Ezek a kérdések a legjobb példák arra hogy nem kell mindenkinek gyereket vállalni. Annyi mentálisan sérült, nulla önismerettel rendelkező ember van ,akik csak a saját defektjeiket hordozzák magukkal és nem hozzák rendbe magukat.

Úgy van!

Mikor betöltöttek a 30.életévem, nagyon elgondolkoztam. Egészen addig mindenki kényétől-kedvétől félve éltem, úgy rángattak, ahogy csak bírtak. Aztán ott lett elég. Azt mondtam magamnak, hogy aki önmagamért és engem szeret, az úgyis velem tart, ha meghúzom a határokat, aki pedig nem, azzal nem tartom a kapcsolatot. Így történt, hogy a fél családdal azóta nincs interakció. Nem érdekel, hogy rokon vagy sem, szülő vagy sem, senkit nem jogosít fel a rokonság ténye arra, hogy engem megtaposson úgy, ahogy neki éppen tetszik.

Kinyomod, oszt kész...