Aki nincs jóban a szüleivel, csak rossz ember lehet?

Kedves kérdező remélem jól érzed magad attól, hogy lepontoztad az összes hozzászólásomat amik ráadásul válaszok voltak a kérdésedre.

Sajnállak

Na azért ne essünk át a ló túloldalára!

Minden éremnek két oldala van! Ha a barátaid tudnak róla valamit és úgy intenek óva, akkor járj utána, hogy tényleg valódi indokok alapján intenek óva tőle, vagy csak azért, mert nincsen jóban a szüleivel.

És nem. Nem feltétlen rossz ember az, aki rosszban van a szüleivel. De mondok két példát.

Adott volt egy ismerősöm, akivel nagyon törődtek a szülei. Azonban bekerült egy társaságba, ahol elkezdett inni, cigizni, füvezni, s a szülők nem bírtak vele, mert látták, hogy szép lassan elvesztheti a biztos jövőjét. Persze későn kaptak észbe, amikor a fiúk már javában k*rvázott meg játékgépezet. Végül részben sikerült elvégeznie egy szakmát és éhbérért dolgozik. A szülők nem akartak neki rosszat, de őt ezt nem érdekelte. Megpróbáltak neki mindent megadni, gondolták drága cipő majd segít, amit később a fiú hozzávágott az apjához...

A másik példa viszont én. Apám képtelen volt arra, hogy felmérje azt, hogy bizony az életének - ha nem is teljes egészében -, de változnia kell, ha bevállal egy gyereket. Felelőtlen volt, aztán meg csak fogta a fejét. Soha nem voltam rossz gyerek, ha az is voltam nem követtem el olyan nagy bűnt, hogy mondjuk kék zöldre verjen. Éveken át kínzott lelkileg, testileg. Kijelentette, hogy ő Isten az én számomra... Megalázkodtam, ha kellett, de ha olyan kedve volt akkor csak megvert, mert mondjuk véletlenül lelöktem a sótartót... Na akkor most én rossz ember vagyok emiatt?