Ha az ember fejében megfordul a válás gondolata, az már régen rossz?
Mert velem ez történt, bár tudom, hogy úgy sem bírnám megtenni, mert pár nap és enyhülök, de néha (és mostanában elég gyakran) megfordul a fejemben, hogy biztos hogy a megfelelő embert választottam?
Ok: makacsság, önfejűség, saját hibáinak el nem ismerése, gyakori negatív gondolkodás, feladás, a másik fél részéről. Mindez engem nagyon lehúz.
Igen, manapság ez megy, "ha nem megy együtt, szét lehet válni"....talán ezért is annyival több manapság a válás, mert olyan könnyen feladják az emberek. Ver a férjed? Gondolom nem. Alkoholista? Reméljük nem.
Makacs és önfejű? Szerintem tarts ki mellette. Hiszen őt választottad, egy életre. Tökéletes embert pedig nem fogsz találni.
De nincs azzal semmi baj, ha megfordult a fejedben. Szüleimben és volt már, hogy megfordult nagyon rég....35 éve boldogok együtt:)
Phu én meg már azt hittem, hogy majd egy csomóan beírják, hogy "igen, az már régen rossz..nekem még soha nem fordult meg ilyen a fejemben" Ugyanis a jómúltkor is volt egy hasonló kérdés, de ott mindenki ilyeneket írt.
Egyébként, szerintem nem jelent rosszat. Egy nagyobb veszekedés után feldúlt az ember... sok minden átfut az agyán.
Viszont, ha egyfolytában kételyt érzel... akkor az tényleg nem jelent jót. Lehet, hogy csak egy hullámvölgybe érkezett a házasságotok, de az is lehet, hogy tényleg a nem megfelelő férfihez mentél hozzá..
Az én férjem is makacs, és önfejű, viszont nagyon szeretem őt, és biztos vagyok benne, hogy a legjobban döntöttem, mikor kimondtam az "igen-t". :) Ennek ellenére, volt már, hogy ideges voltam, egy nagy veszekedés közepén, és válással kapcsolatos gondolatok lebegtek a szemem előtt... Természetesen nem akarok elválni. :)
Most egy kicsit én is berezeltem, hisz mikor is írtam ki a kérdést? 6-án ma meg már 20-a van és még mindig foglalkoztat, hogy mi lenne ha.
De valójában ez tényleg nem egy nyomós érv amiket felhoztam, de akkor miért foglalkoztat?
Tele a hócipőm?
El fog múlni, és ha elmúlik jó lesz majd?
Á tiszta káosz vagyok.
Én is így vagyok, mint te. Azzal a különbséggel, hogy nem agyunk házasok, viszont van 2 gyerek. Így nem olyan egyszerű a dolog.
Sokszor nagyon elegem van belőle. Sokszor undorodom tőle, ahogy viselkedik. De mikor már elköltözésen gondolkoztam, akkor megbeszltük a dolgokat és próbált változtatni a viselkedésén.
Próbálunk együtt élni, bár és sokszor úgy érzem, hogy csak egymás mellett élünk.
Kérdés, hogy van-e így értelme, vagy jobb lett volna már évekkel ezelőtt külön utakra lépni.
A gyerkek nagyon érzékenyek és árgus szemekkel figyelnek minden megmozdulásunkat, legyen az pozitív vagy negatív. Azt gondolom, amíg pozitívat látnak gyakrabban, addig jobb nekik, ha együtt vagyunk.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!