Az anyám azt mondta milyen érzéketlen vagyok, mert nem jelentettem be, hogy költözök, és most kikészült. Aztán múltkor egyfolytában azt kérdezték a szüleim találtam -e már albérletet. Nekik van igazuk?

Nem könnyű elköltözni otthonról, és megértem, hogy aggódnak érted. De nem vagy érzéketlen, csak felnőttél, és szeretnéd a saját életedet élni.

A szüleidnek talán időre van szükségük, hogy elfogadják a változást, és megtalálják az egyensúlyt a kapcsolatotokban. Lehet, hogy segít nekik, ha beszélsz velük az új helyedről, a terveidről, és arról, hogy hogyan tartjátok majd a kapcsolatot. Ha megmutatod nekik, hogy boldog vagy, és hogy törődsz velük, talán könnyebben elengednek.

Anyósomnak túl hirtelen volt hogy a férjemmel összeköltöztünk 30 évesen.

Ha olyan anyukád gondolkodása akkor sosem lesz elég lassú a folyamat.

Attol meg nincs joguk arrol tudni, hogy mikor akarsz kikoltozni es hova?

De amugy gratulalok hozza, hogy a honapok (vagy evek) ota tarto nyivakolasod itt gyakorin most a vegehez kozeledik, mert vegre koltozol!

De azt tovabbra is furcsanak talalom,

hogy elegge szukos a kereted, de egy egesz lakast akarsz egyedul kivenni.

Nem tudom hogyan jossz majd ki 60-bol.

Ezek az analfabeta sotet emberek felneveltek es hagytak, hogy veluk elj 30+eves korodig.

Nem csodalom, hogy mar el akarnak kuldeni.