Hogy tudtátok feldolgozni hogy valamelyik szülőtök alkoholista?

A legrosszabb, hogy a szégyenérzet nem szűnt meg. Saját magamat szégyellem, kevesebbnek érzem.

De legalább nem kell miatta szégyenkeznem.

A legnagyobb félelmem azt volt, hogy ápolnom kell majd, vagy összekaprni valahonnan. Hogy demens lesz, leépül.

Örültem, amikor meghalt.

Anyám, apám, nagyszülők, egyéb rokonok... én is az lettem, bár a mai napig szárazon küzdök ellene.

Nem lehet feldolgozni. Felnőtt fejjel is visszaköszönnek a gyerekkori traumák, ami az egész életedet meghatározza.