Miért baj, ha valaki ~50 évesen, a kedves Édesanyjával él?

Lehet, sőt biztos, hogy nemes dolog az édesanyjáról gondoskodni, amennyiben az ápolást igényel, de hogy ez a helyzet ideális legyen egy nő számára, aki családot akar, az enyhén szólva is túlzás.

Azt értem, hogy az 50-es férfinak már gondozásra szorul az anyja, aki minimum a 70-es éveiben járhat, de mindig így volt? Mondjuk 25 évvel ezelőtt is?

Amúgy egy 50 éves már milyen családot akar alapítani, pláne ápolásra szoruló anyjával? Nagyon elkésett.

Bocs, kérdező, de ha szerinted van időd a gyerekre meg a nődre az idős anyád gondozása mellett, akkor nagyon el vagy tévedve.

Pontosan semmi, mert 0-24 ott kell lenni anyuka mellett. Először "csak" fürdetni, aztán már figyelni, nem gyújtja-e magára véletlen a házat... stb.

Nekem nőként egyébként sem kellene olyan férfi, aki a szülőjét ápolja, mert az egyenlő azzal, hogy a saját családjára félórája nem marad.

Tudom, mert ápoltam demens nagyapámat apámmal közösen - egy álom volt, de tényleg. Oh, wait... nappal én gondoztam suli után, éjjel vagy apa vagy én keltem hozzá, stb. stb. stb.

Miután papa otthonba került végre, megmondtam apának, úgy készüljön, én nem ápolom őt idős korában. Szeretem, de ezt soha többé senkiért.

#29

Nem, attól hogy nem függsz senkitől.

Ha az édesanyja után a feleség veszi át anyuci szerepét, nem sok változás lesz az életében.

Azt nem írta a kérdező, hogy gyereket szeretne. Azt írta, hogy gyermeknevelesre is jó.

Tehát ha olyan nő jönne, akinek már van gyermeke, abban segítene. 50 évesen nem hiszem, hogy arra gondolt, hogy 2 év múlva saját gyerekét tartsa a karjaban, mert arról már tényleg elkésett egy cseppet.

És arról sem szól a fáma, hogy mióta kell anyukát gondozni. 2 éve??

Mert akkor előtte hol volt és mit csinált az életével?

Ha viszont 30 éve, akkor ott más gondok is lesznek.