Elvárható tőlem a rokom gondozása?

30-as, a kérdező elfogadta az anyja után az örökséget, ami nyilvánvalóan abból származott, hogy a nagybátyja (anyukája testvére) korábban az anyukának ajándékozta az 1/1-es tulajdonú ingatlanát. Nem tudni, anno milyen megállapodás született a két testvér között szóban, írásban, és igazából a kérdező se szeretné ezt nagyon firtatni (bár kellene), de az is tény, hogy ilyet akkor szoktak tenni az emberek, ha valamilyen kompenzációs igény van a háttérben, pl. eltartás idős korban.

Az, hogy mit mond erről a jog, ha nem született eltartási szerződés a testvérek között, azt sajnos nem tudom, de mivel a kérdező is kihangsúlyozta, ERKÖLCSI alapon érez felelősséget, azt szerintem jól érzi.

"Valakinek gondozni kell ezt a beteg embert, akármilyen rossz természete is van"

Nem, nem kell, ha nem tudja magát ellátni apuka, akkor menjen önként be a kórházba és ha nem tud hazajönni, majd. beteszik elfekvőbe, ennyi. Egy élősködő, lusta ember napi szintű ellátása bőven túlmegy az alapvető emberségen, és pláne nem elvárható azoktól a gyerekektől, akiket csak megcsinált, de fel nem nevelt, neki volt feléjük kötelessége, nem fordítva.

És a gondozás elmulasztása, mint máskor is ki lett itt vesézve, csak akkor áll fenn, ha az illető gyámság alatt volt. Egyébként apuka a sztoriban jelenleg egy jogilag önálló, cselekvőképes, önmagát ellátni képes személy, aki iránt senki nem tartozik gondozási felelősséggel, a gyerekei sem, sőt, még kapcsolattartási kötelezettségük sincs.

Azt hiszed, akik az elfekvőbwn vannak, azoknak a rokonait előveszi valaki? A hajléktalanok rokonait előveszi valaki?

32-es: Más a gondnokság és a fizikai rokkantság. Gondnokság alá azok kerülnek, akik agyi gondokkal küzdenek, pl. súlyos skizofrének, szellemi fogyatékosok, vagy súlyosan demensek. Egy jogilag cselekvőképes ember is kerülhet olyan fizikai állapotba, hogy képtelen felkelni, megetetni magát, elmenni a vécére, stb. Ebben az állapotban a hozzátartozóknak segíteni kell, attól függetlenül, hogy milyen a kapcsolatuk.

Az elfekvő gondoskodást jelent, mert ott ápolók gondozzák a magatehetetleneket. Ebből is van önkormányzati és fizetős is. A lényeg, hogy valaki etesse, tegye tisztába, stb. az ilyen betegeket. Eljárás jogilag akkor indul, ha valakit pl. úgy találnak holtan, hogy bizonyított, hogy az élete utolsó szakaszában már felkelni se tudott, vagy együtt élt másokkal, de azok minimálisan se látták el. Viszonylag ritka, de évente egy-két eset van.

Ha elfekvőbe kerül valaki, az jogilag is és gyakorlatilag is ellátást jelent. Akkor ott gondozzák, én se azt írtam, hogy ezt feltétlenül családtagnak kell otthon megtenni. De az viszont a család felelőssége, hogy megszervezzék a beteg gondozását, ha ő erre egyedül nem képes.

A hajléktalanok esetében az a helyzet, hogy sokan nem is mennek a rokonaikhoz, ha azok élnek, valamint ott is van egy minimális ellátás az állam, valamint az egyházak részéről. Aki meg kinn él egy erdőben, azt sokszor még a szociális munkások se tudják berángatni egy szállóra. Ha nem áll gondnokság alatt, megteheti, még akkor is, ha saját magát veszélyezteti.

33-as, ismétlem: a kérdésben szereplő apuka jelenleg jogilag egy cselekvőképes, önálló, gondozásra nem szoruló személy. A gyerekei nem laknak vele egy címen, egy háztartásban, tehát nem is róható fel részükre a gondozás elmulasztása, főleg, mert kapcsolatot sem tartanak.

Gondolod, ha anyád úgy dönt, egy hétig nem eszik és éhen hal, téged le fognak csukni, mert nem felügyelted a rokonod?

A valóságban senki nem foglalkozik ilyenekkel. Bár megjegyzem, itt egyébként sem lesz ilyen probléma, mert a kérdező úgysem fog nemet mondani, gondozza ő tovább a pasit úgyis.

34-es: Miből gondolod, hogy még él az anyám? Régen meghalt, én se vagyok már fiatal. De te nem olvastad el a kérdést figyelmesen, nem a kérdező apja az illető, más rokona.

A gondozásra szorulásnak meg fokozatai vannak. Van, aki nehezen jár, neki néha be kell vásárolni, vagy elkísérni ide-oda, mert mozog még, de nehezen. Jól jön neki, ha valaki időnként kitakarít nála, meg hasonlók. Az idősgondozók nagy része is ezt csinálja. De van, aki már fel se tud kelni, ő teljes körű gondozásra szorul. Sokszor ez évek, évtizedek alatt alakul ki.

Azt jogásztól kellene megkérdezni, hogy a különélő leszármazottat milyen kötelességek terhelik. Nekem az az érzésem, hogy akkor se lehet teljesen lerázni a felelősséget.