Elvárható tőlem a rokom gondozása?
Erkölcsi alapon van lelkiismeretfurdalásom a kérdésemmel kapcsolatban, de... Szülőm testvéréről van. Lusta, motiválatlan, de szeretetéhes, "csinált" két gyereket,majd elváltak a párjával. Sose nem törődött velük igazán, motivalatlan volt, ahhoz is, hogy legalább anyagilag úgy álljon, tudja a gyerekeket fogadni pár hetente, igénye lett volna a 2 gyerek szeretére, de nem tett semmit értük. Gyerektartast egyikre evegik nem fizetett, mert szerinte nem.ő nemzette... na hagyjuk,.voltak ebbol is gondok anno. A gyerekek most 18-20 éves, őszintén megértem őket, miert nem törődnek az apjukkal. 1 éve egyikük lecsekkolta az apját, elborzadt a körülmenyektől is, ahol él, ugyanis: 10 éve agyvérzése volt, a rehabja anno éppen hogy (majdnem kipenderítették, mert lusta alapvetően, ott se volt motivációja), de sikerült, tudott dolgozni (eddig), én és szülőm vittem-hoztam munkahelyről, meleg ételt kap minden nap, meg amire szüksége van, posta, számlabefizetés, dokihoz szállítás stb, mára már takaritunk is allapots romlása miatt. Viszont lusta, takarítani sem tud és nem azért, mert fizikailag nem lett volna képes pl kukába kidobni az almacsutkát vagy letörölni maga után az asztalt...Pár hónappal ezelőttig a közeli boltba, elment, ma már azt sem, kezd leépülni, de ez úgy látom és a kardiológus is, az életvitele, mozgás szegény életmód miatt történhet. Nekem felesleges terhet jelent, semmi erzelmem nincs felé, nem volt szuleimmel jó viszonya, mert mindig csak a problemat okozta nekik, amikor a testvére (anyám) haldoklott, felé se szagolt, csak jött a napi kávéjáért... egyébként testvérét gyerekkoruk óta csak kihasználta, elősködött rajta, bántotta. Erre szüleim kapcsolata ill. anyukám egeszsege is ráment.
Ez a rokon (nem véletlenül nem nevezem nagybátyámnak), nem hagy a lányaira örökséget, a házban, amiben él, csak haszonélvező , anya felől örököltem a tulajdont anno.
Szóval ezt az embert kellene ápolnom, intéznem az ügyeit. A gyerekeitol segitseget nem varhatunk (nem élnek a kozelben sem)..
Csak ventilláltam...
Egy ilyen ember miatt egyáltalán nem kellene erkölcsi alapon lelkiismeret furdalást érezned, mivel nem méltó senki támogatására.
Itt szerintem egyetlen kérdés merül fel, mennyire akarod hagyni tönkremenni a házadat, ha már ez a "díszpéldány" a haszonélvezője? Vélhetően még jobban le fog épülni ez az ember, ha nem támogatjátok, de természetesen ezt meg is érdemli, csak kérdés, mi a terved a házzal, ha lakhatatlanná, élhetetlenné válik a nagybátyád életvitele miatt?
Nem akarsz te lenni a hülye, nem akarsz áldozat sem lenni - de akkor miért vagy mégis az már jelen pillanatban is? Miért gyakorin kell megerösíteni téged, hogy nem kell ápolnod egy lusta, felelőtlen sokadik rokont?
Ha eddig nem voltál képes nemet mondani, már nem is fogsz.
Az a baj, hogy a 17-nek van igaza. A lelkiismeretfurdalás része pszichoterápia.
Mert sajnos az fut a fejedben, hogy "dehát mégiscsak rokon". Mert ugye ezt hoztad. És mindig lesz a családban valaki, aki továbbra is ezt fogja mantrázni.
Eszközöket kellene szerezned, hogy ha nemet mondasz, ne legyen lelkiismeretfurdalás. Mert nem a nemet mondás része a nehéz. Hanem az utána lévő gondolatok, hogy mit fognak szólni mások, meg nem akarod, hogy megsértődjenek, stb.
Csak így nem lehet élni. Hogy mindig a környezetet szolgálod, te pedig sehol nem vagy a saját életedben.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!