Elvárható tőlem a rokom gondozása?

Erkölcsi alapon van lelkiismeretfurdalásom a kérdésemmel kapcsolatban, de... Szülőm testvéréről van. Lusta, motiválatlan, de szeretetéhes, "csinált" két gyereket,majd elváltak a párjával. Sose nem törődött velük igazán, motivalatlan volt, ahhoz is, hogy legalább anyagilag úgy álljon, tudja a gyerekeket fogadni pár hetente, igénye lett volna a 2 gyerek szeretére, de nem tett semmit értük. Gyerektartast egyikre evegik nem fizetett, mert szerinte nem.ő nemzette... na hagyjuk,.voltak ebbol is gondok anno. A gyerekek most 18-20 éves, őszintén megértem őket, miert nem törődnek az apjukkal. 1 éve egyikük lecsekkolta az apját, elborzadt a körülmenyektől is, ahol él, ugyanis: 10 éve agyvérzése volt, a rehabja anno éppen hogy (majdnem kipenderítették, mert lusta alapvetően, ott se volt motivációja), de sikerült, tudott dolgozni (eddig), én és szülőm vittem-hoztam munkahelyről, meleg ételt kap minden nap, meg amire szüksége van, posta, számlabefizetés, dokihoz szállítás stb, mára már takaritunk is allapots romlása miatt. Viszont lusta, takarítani sem tud és nem azért, mert fizikailag nem lett volna képes pl kukába kidobni az almacsutkát vagy letörölni maga után az asztalt...Pár hónappal ezelőttig a közeli boltba, elment, ma már azt sem, kezd leépülni, de ez úgy látom és a kardiológus is, az életvitele, mozgás szegény életmód miatt történhet. Nekem felesleges terhet jelent, semmi erzelmem nincs felé, nem volt szuleimmel jó viszonya, mert mindig csak a problemat okozta nekik, amikor a testvére (anyám) haldoklott, felé se szagolt, csak jött a napi kávéjáért... egyébként testvérét gyerekkoruk óta csak kihasználta, elősködött rajta, bántotta. Erre szüleim kapcsolata ill. anyukám egeszsege is ráment.

Ez a rokon (nem véletlenül nem nevezem nagybátyámnak), nem hagy a lányaira örökséget, a házban, amiben él, csak haszonélvező , anya felől örököltem a tulajdont anno.

Szóval ezt az embert kellene ápolnom, intéznem az ügyeit. A gyerekeitol segitseget nem varhatunk (nem élnek a kozelben sem)..

Csak ventilláltam...