Milyen gyerekkorod, tinédzserkorod volt? Jobban szerettél az lenni vagy felnőtt jobban szeretsz lenni?

Az apám engesztelhetetlen maximalista, rendszeresen enyhe kábítószeres befolyás alatt lévő, amúgy pedofil belga pék volt. Az anyám Cloé, pedig egy 15 éves, lúdtalpas francia örömlány. Az apám nőkhöz járt és italozott, és azt hitte ő találta föl a spanyolviaszt. Néha megdobálta kővel a repülőket. Egy szó mint száz, egyszerre volt lángész és őrült.

A gyerekkorom tipikus volt: riksakuli voltam a kikötőben, húst daráltam a vágóhídon. Ha rossz voltam apám krumpliszsákba kötött, és összerúgdosott. Mindennapos... dolgok.

12 évesen megkaptam az első könyvemet. 14 évesen egy Vilma nevű nő rituálisan leborotválta a zacskómat. Most teljesen olyan mint egy dohányzacskó. Bámulatos.

Gyermekkorom jó volt, kamasz éveim már nem. Hazugságok, félelem, titkolózás

Jobban szeretem a mostani életem

Meg klimaxolo otven evesnek is jobb lenni, es ezt komolyan mondom. Pedig jol tanulo es jo alaku, szep lany voltam. Ehhez kepest, utaltam az iskolat, nem volt onbizalmam, egyik szerelmi banatbol a masikba estem es depiztem.

Harminc folott lettem hepi. Onbizalom visszaigazolasok miatt kulsot illetoen huszonevesen meglett, de melle a tobbi nem, szerelmi banat, depi maradt anno.

Most jo, csak nez hizzak, es ne lenne egyszer vege!

Vártam, hogy, felnőtt legyek, amióta az eszemet tudom.

8.kerulet putri, intézet, nagyszülő, nagynéni, aztán sikerült kirepulnom.

Mindig is éreztem, hogy hiába nevelnek, gondoskodnak rólam, csak egy megtűrt vagyok, aki a saját szüleinek sem kellett.

Persze nem volt könnyű elkezdeni a felnőtt létet, munkát találni, kilátástalannak láttam, hogy saját otthonom legyen, hogy valaki egyszer tényleg szeretni fog, önmagamert, nem kotelessegbol. De most boldog vagyok, van munkahelyem, házunk, gyerekünk, szerető férj. Egyértelmű,hogy ezt jobban szeretem.