Mindent szemétbe dobáló mániás családtagokkal mit lehet kezdeni?
Anyámék mindig is ilyenek voltak, hogy ha valamit lent hagytál a nappaliban már másnap fixen nem volt ott.
Pl konnektorban hagyott telefontöltő, aztán a szobájában van bedugva mert azt hitte az övé. Az imént csináltam jeges kávét amit gondoltam jól lehűtve iszom majd később, azt is kiöntötte "ott az xy tároljuk" indokkal, közben mindig szartak rá hol mi van a hűtőben, egyfolytában én erőltettem a dolgok rendszerezését amire mindig szartak de most pont fontos volt. Anyám férje a másik nagy kidobálós, kb mindent kidob amit szemétnek ítél. Volt amikor pl hűtőben lévő madártejet kiöntötte vagy töltött káposztát.
De olyan extrém esetek is előfordultak mint amikor tesóm több százezres munkaruhája eltűnt.
Persze nem emlékszenek rá vagy letagadják sőt, még neki áll feljebb, hogy megvádolod.
Amúgy nem annyira idősek, nincs semmi olyan neurális betegségük ami ezt indokolná.
Egy normális családban mindig rákérdeznek, hogy mi legyen amikor útban van a másik cucca. A leírt esetek különösen mérgező és agresszív emberekre utalnak, és nem szabad bedőlni nekik, amikor bamba pofával teszik az ártatlant!
Nekünk volt egy különösen pszichopata nagyanyánk, aki ellopta a testvérem növényhatározóját (búvár zsebkönyvek sorozatból) és elrejtette a hasonló formátumú imakönyvei közé. A testvérem a kérdéses könyvet egy rövid ideig az előszobában hagyta az asztalon, mert már bepakolni készítette a kollégiumba. Az előszoba viszont az öregasszony ösztönös territóriumába tartozott - sajnos.
A könyv egy könyvtárból volt kikölcsönözve és meg kellett téríteni a kárt. A testvérem komoly lelki traumát élt át a könyv felfoghatatlan eltűnése miatt. Felforgatta az egész házat a könyv után és nyomatékosan végigkérdezte a családtagokat - és ekkor a mocskos szipirtyó a szemébe hazudott!
Most, a vén szipirtyó halála után lett meg a kb. 20 éve rejtélyesen eltűnt könyv!
#4 (22:07) - az ilyen mocsok természetű emberek sokszor úgy rendezik a fiatalok sorsát, hogy nagyon nehéz legyen saját lábra állniuk. Először "legyen együtt a jó család" - utána aljasan tönkreteszik a fiatalok életét - és teljesen hülyének tettetik magukat utána.
Egy albérletbe költözni betonbiztos jövedelem nélkül annyi, mint potenciális hajléktalanként élni és passzív jövedelmet generálni egy idegennek mint egy rabszolga - miközben csak minimális lakótere van egy tágas családi házban felnőtt embernek - amire az életben már nem tudja összeszedni a pénzt alkalmazott proliként.
Azt lehet csinálni, hogy szigorúan meg kell határozni a személyes tereket és semmiben sem szabad közösködni. Ha ennek ellenére kárt okoznak, akkor szigorúan be kell hajtani a kártérítést.
Kérdező - ekkor fogsz majd ráébredni, hogy a közös együttélés ezekkel egy csapda. Amikor elhatárolódsz tőlük, akkor ártatlanul vissza akarnak majd édesgetni, meg "nagyon szeretnek", stb. - de ennek sohase szabad bedőlni. Az ilyen típusú személyek egyetlen életcélja folyton fájdalmat okozni másoknak, miközben ők bamba arccal csendben élvezkednek a kiborulásaidon.
Tipikusan a két generáció között folyik ez a játszma a kétgenerációs kádár-kocka típusú családi házakban. A tulajdonjog az öregeknél van, és a fiatalok "jöttment naplopó senkik". Ha a fiatalok az emeleten laknak, akkor nem engedik a lakáselválasztást, hanem mindenáron lefoglalnak egy szobát az emeleti részben raktárnak - és az istenért se engedik ezt a banális problémát megoldani! A közös konyha, spájz, nappali, stb. hasonlóan a hatékony lelki terror eszközeivé válnak.
Csak a legnagyobb tudatossággal lehet korlátozni az ilyen típusú veszélyes agresszorokat - akik másképpen aranyos nagyikák, azokkal összejátszó lányaik (akik "hites feleségek" is egyben), stb.
Sokszor eladósodás, alkoholizmus, szexuális élet elhagyása, család szétesése, munkahelyi problémák és hasonló károk keletkeznek az így "megdolgozott" emberek életében - akik általában a pszichésen kiherélt (bétásított) férfinemhez tartoznak.
#7-eshez annyit hozzá tennék hogy ennek vannak enyhébb formái is
Szüleimnél pl. Ehhez hasonló a szituáció (a szülők uralkodni próbálnak a felnövőben lévő gyerekeiken, rajtam és tervéremen és nem akarnak semminek tudatában lenni)
Annyi különbséggel, hogy szüleim egymást jobban utálják, mint az uralkodás szeretetét ezért gyakran egymás energiáját szívják el így minket csesztetni kevsebb idejük van
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!