Hogyan kezelnétek a túlságosan kritikus szülőket?

Ha meg tudod oldani, akkor koli, albi. Annak idején én is elmenekültem otthonról, de még a mai napig is tud apám olyanokat mondani, hogy fél évig haza se nézek... pedig tudom, hogy mások előtt meg dicsekszik velünk. Mondjuk lehet, hogy e nélkül nem küzdöttem volna idáig sem magam... nem tudom. Azért én a gyerekeimet nem így fogom rávenni a tanulásra és a becsületes munkára.

Ha nem tudod megoldani, akkor minden alkalommal, amikor épp az önbizalmad tiporják egy-egy szúrós megjegyzéssel, mondd magadban, hogy megbocsátok neked, amiért nem tudsz jól szeretni engem, amiért gyenge vagy az igazi érzéseidet kimutatni, amiért nem vagy felnőtt ember, amiért szűk látókörű vagy, és aztán bocsásd meg magadnak, hogy ezeket gondoltad a szüleidről, akik felé a hála érzésével kellene lenned, de nem megy... így talán kívül tudod helyezni magad a szituáción és kevésbé romboló a hatásuk.