Hogy mondjam meg a nővéremnek, hogy ne tartsa meg a babát, mert a párja csalja?

Ez így első olvasatra tömény, de engedjétek megmagyarázni!

A párom és a nővérem párja jóban vannak, gyerekkori barátok. Egy ideje már kérdezgette a párom tőlem, hogy amúgy én mit tudok, tesómék hogy vannak, vannak-e hosszútávú terveik, hallottam-e valamit. Aztán egyszer megkérdeztem, hogy ez miért érdekli ennyire, talán inkább a nővérem kéne neki (második része vicc volt)? Akkor tálalt ki, hogy a nővéremet a barátja csalja már egy ideje, ezek hol rövidebb kavarások voltak pl. buliban, fiús nyaraláson, hol hosszabb viszonyok. De most úgy érzi, hogy a mostani az komolyabb a többinél és nekik, fiúknak is olyanokat mondott, hogy ő már inkább van kint abból a kapcsolatból, mint benne, meg hogy 26 évesen nem az az életcél, hogy dolgozzon és eltartsa az otthonülő barátnőjét.

Mert tesóm nem dolgozik, tavaly diplomázott le, egy ideig keresett munkát, de azt mondta, hogy annyira kevés fizukat ajánlottak neki, hogy annyit neki nem ért volna a munka... Voltak tervei, hogy esetleg elkezd mást tanulni, de aztán "otthon ragadt".

Már 20-21 éves kora óta mondogatja, hogy kész van az anyaságra, nagyon vágyik babára. A barátjával 5 éve vannak együtt, rajta én ezt annyira nem érzem, de szüleink is mondták, hogy nekik van egy olyan érzésük, hogy a srácnak nem a tesóm lesz az igazi...

Eltartja a tesómat, de zavarja ez a helyzet, ezt mondja is mindenkinek, kivéve a nővéremnek. Mert hogy ő mindenen elkezd sírni és lehetetlen vele beszélni... Tesóm meg úgy hoz kettejüket érintő döntéseket, hogy nem beszéli meg a barátjával, hanem kierőszakolja belőle. Pl. utazásnál megveszi maga a legolcsóbb repjegyet, aztán a párja orra elé tolja, a srác meg fizesse a szállást, éttermezést, programozást. Kutyát akart, mondta a barátja, hogy ne legyen még, így is rengeteg a dolga, neki nem fér bele egy kutya is az életébe, nem is kell egy pici lakásba. Nővérem ettől függetlenül hazaállított a kutyával egyszer csak, megbeszélés nélkül.

Az esküvő-gyerektéma visszatérő probléma már hosszú ideje náluk, ezt én is tudom. A barátja azt mondta, akkor gondolkoznak majd komolyan családalapításon, ha ő (tesóm) is dolgozik majd, lesz saját bevétele, hozzátesz valamit a kasszához. Szerintünk meg esze ágában sincs megkérni a kezét, ezzel is csak húzza az időt, hogy éppen miért nem.

Nővérem ezt úgy oldotta meg, hogy terhes lett, a srác tudtán kívül abbahagyta a fogamzásgátlót... Nekem mondta csak, már utólag, mikor a teszt pozitív lett. Mondtam neki, hogy szerintem ez a világ legrosszabb ötlete, de ő csak fújja, hogy nem, ez az a lökés, ami a barátjának kell, hogy végre megkérje a kezét és hogy nézzem meg, a kutyát sem akarta, de mióta ott van náluk, imádja. Az a terve, hogy megvárja a 12 hete és a párjának azt mondja, rákszűrésen derült ki, ő nem is sejtette.

Szerinte ez egy tökéletes terv, és hogy ezzel fog végre teljesen sínre kerülni az élete... Sunyinak érzem magam, hogy nem mondtam el azonnal, de egyszerűen sokkban ültem, hogy ugye ez valami vicc? El kéne mondanom, nem?

Párom azt mondja, hogy a nővérem annyira vágyik erre az otthoni háziasszony szerepre már régóta, hogy szerinte ha meg is mondanám neki, lenne egy kis ajtócsapkodás otthon, aztán ennyi. És még mi kerülnénk ki rosszul az egészből.

Ti mit gondoltok?

Ha eddig nem szóltam, most se tegyem?