Hogyan mondjam el a nővéremnek, hogy költözni akarok?
Nemsokára 26 leszek, és a nővéremmel meg a barátjával lakom. Részben az egyetem miatt, részben meg azért, mert nincs hová mennem. A szülőkkel rossz a kapcsolatunk, ezért csak egymásra számíthatunk. Viszont nagyon nem érzem itt jól magam, még csak elférni sem lehet, és csomószor vitázunk is, meg rám szól dolgok miatt, sok mindenben nem értünk egyet, és nem tetszik neki egy csomó dolog. Igazából sosem akartam vele lakni, de így tudjuk megoldani. Nem arról van szó, hogy nem szeretem vagy ilyesmi, hálátlan sem vagyok, tudom, hogy félt, meg jót akar, de saját életet akarok, és jelenleg úgy érzem, nem vagyok szabad, főleg, hogy általában még azt is meg akarja mondani, mit és hogyan csináljak.
Lett egy barátom, akiről neki nem beszéltem még, mert valahogy mi sosem szoktunk ilyen témáról beszélni (ő sem mondta ki, hogy a barátja a barátja, csak azért nem vagyok ennyire hülye...), és van olyan érzésem, ezzel is baja lenne. Szándékosan tettem ki közös képet netre, de ő meg szándékosan nem reagált semmit, pedig biztos vagyok abban, hogy látta. Úgy tesz, mintha ott sem lenne, és szerintem a barátjának is azt mondta, hogy ne nézegesse már a képeimet, amikor mutatta neki (csak abból gondolom, amit hallottam azután, hogy kitettem a képet).
Nem sokat tudunk találkozni a barátommal, és ha igen, akkor is csak úgy, hogy délelőtt (nekem délután általában órám van olyankor, ő pedig megy vissza dolgozni). Amikor elmegyek találkozni vele, nővérem kiakad, azt mondta, ne csináljak ilyet, és ha nem megyek órára meg megbukok valamiből, baj lesz (nem mondta, de tudom, hogy azt hiszi, nem tanulok, ha barátom van). Az sem tetszett neki, hogy este elmentem (mert a barátommal aludtam, amiről ő nem tudott), de inkább nem mondott semmit, mert szerinte velem nem lehet megbeszélni semmit. Vele se mondjuk... Azt is gondolja, gyerekes vagyok meg felelőtlen, és úgy is kezel, mintha gyerek volnék, aki döntésképtelen. Szerinte minden döntésem rossz, átgondolatlan. Teljesen másképp gondolkozik, mint a legtöbb ember, ezért meggyőzni is elég nehéz őt, sokszor mintha csak az lenne jó, amit ő annak lát.
A barátom szeretne kibérelni egy lakást, ahol együtt lakhatunk, mert különben nemigen lehetünk együtt (ő a munkahelyének a "kollégiumában" lakik), de csak akkor, ha tényleg költözhetek. Én is szeretném, és már bele is mentem. Csak éppen nem tudom, hogyan adjam elő ezt nővéremnek, mert bármit hozok fel érvnek, lesz hozzáfűznivalója. (Ha például megtudná, hogy csak éjszaka lehetnék a barátommal, mert egész nap dolgozik, azt mondaná, akkor meg minek, felesleges az egész...) Pedig nem vagyok már gyerek, jogom van saját életet élni, és ahhoz is, hogy szerelmes legyek. Így viszont elég nehéz, még csak el sem tudom ide hozni, együtt sem tudunk aludni akármikor. De már alapból azzal is baja lenne, hogy egy férfival akarok együtt élni (mert ugye ez olyan szokatlan 26 évesen...), és van elképzelésem arról, hogy miket vágna a fejemhez. Abban is biztos vagyok, hogy megsértődne, és nem beszélne velem, legalábbis egy ideig, mert gyakran előfordul az ilyen, ha valami olyan történik, ami neki nem tetszik. De azt nem akarom, hogy úgy megsértődjön, hogy többé ne beszéljünk. És annak ellenére, hogy ő esetleg nem így látja, rá is gondolok, neki is jót akarok. Még azt is gondoltam, hogy néha jönnék neki segíteni (például takarítani), vagy akár itt is aludnék néha.
Valahogy szeretném a tudatára hozni, hogy van barátom, mármint nem csak annyival, hogy képet töltök fel kettőnkről, hanem hogy meg is ismerje, és szeretném, ha rájönne, hogy a barátom a legrendesebb srác, akit valaha ismertem (az ő barátjától is sokkal rendesebb), nincs mitől féltenie sem, de nem tudom, hogyan tegyem. A barátom megismerné, mondta, hogy ha lesz ideje, meghív minket enni, de tudom, hogy nővérem nem akarja, ugyanis a barátom nem magyar, és azt mondja, nem tudna vele kommunikálni (nem csak rá értette, hanem más olyan nemzetiségűekre is -direkt nem akarom leírni, milyen-, meg például amikor azt akartam korábban, hogy az exemmel találkozzon, akkor sem akarta ugyanezen okból). Így meg még nehezebb előhozni a költözéses témát. Pedig mindenképpen akarjuk, mert így nagyon nehéz, hogy alig-alig tudunk találkozni, neten beszélgetünk, de azt sem mindig tudunk, és ha éjszakánként kamerázunk, azt sem tudunk rendesen, mert le kell kapcsolnom a lámpát és csendben lennem, különben rám van szólva emiatt is. Na, meg persze ezt is titokban...
Nem tudom, hogy bármi is be fog-e válni, de valakinek valami tippje, hogy ezt hogyan oldjam meg? Arra is gondoltam, hogy szép lassan elhordom majd a cuccaimat, aztán bejelentem, hogy költözöm, de ez sem jó, mert akkor abból tényleg sértődés lesz. :( Meg amúgy is feltűnne neki, mint minden, így is gyanakszik folyton, már csak amiatt is, mert jó a kedvem, és szerinte furcsa vagyok egy ideje...
válasza:Komolyan 26 éves vagy?
Úgy látom, még mindig a nővéred irányítja az életedet.
Egyszerűen közlöd vele, eljött az ideje, hogy a saját, önálló életedet éljed.
Megharagszik? Akkor döntsd el, hogy életed végéig a nővéred fog irányítani, mint az anya a gyerekét, vagy valóban a saját , önálló életedet akarod élni.Minden harag csillapodik egyszer.
válasza:Nem kell rejtegetni azt a férfit, egyszerűen vidd haza magaddal, ugorjon fel hozzátok egy teára/kávéra.
Tesódnak pedig mond meg, hogy Karcsival elsején összeköltöztök. Nem kell ezt túlkombinálni.
Van miből megélnetek? Tesódék fenn tudják tartani az albérletet, ha te nem laksz már ott? Gondolom eddig beszálltál a költségekbe.
válasza:26 éves vagy basszus!!!!!! Oda mész, ahova akarsz, azt csinálsz, amit akarsz. A nővéred meg mintha az anyád lenne, te pedig egy 13 éves kiskamasz... Állj már a sarkadra!
ha van normális bevételed és nem a sráccal akarod magad eltartatni, akkor nincs mire várnod.
válasza: válasza: válasza:Nem 16 vagy véletlen? Azt sem hiszem, hogy enyi értelemmel te helytállsz au egyetemen.
Szánalmas, és a növéred helyében már ÉN tettelek volna ki (hamár magadtól eszedbe sem kut eéelápni végre), mert normális nö-férfi KETTESBEN akar élni a párjával, nem még teso a nyakukon.
#1 Igen, 26 leszek...
Az a baj, hogy ez nem olyan egyszerű. Most úgy tervezem, bármi is lesz, akkor is elmegyek, de attól még nem akarok veszekedést, haragot...
#2 Nem is akarom rejtegetni, nővérem hiszi, hogy titkolózni akarok. Már úgy vagyok vele, az sem érdekel, ha meglát minket valahol. Hazahozni több ok miatt sem tudom sajnos.
Igen, fel tudják tartani az albérletet, de ez nem is lényeges most, nem emiatt lenne baja a költözésemmel...
#3 Igen, én tudom, hogy odamegyek, ahová akarok és azt csinálok, amit akarok. Ha nem így volna, nem tenném... De mint írtam, amikor éjszaka elmentem, az sem tetszett neki, mert "nem szereti, amikor sötétben mászkálok az utcán". Hiába mondom, hogy nem vagyok már gyerek, ő meg nem az anyám, akkor is sértődés lesz belőle, és mondja, hogy nem erről van szó.
#4 Nem, nem vagyok szellemi "figyatékos", sem szellemi fogyatékos, de ha az lennék, akkor is mi volna? Mi a baj a szellemi fogyatékosokkal? Eléggé bunkó vagy, ugye tudod? Gondolom, az a fajta ember vagy, aki mindenkit lenéz, aki kicsit is más, és korlátolt a gondolkodásod is. Szánalmas vagy. Fizetnek azért, hogy itt beszólogass másoknak, vagy csak ennyire ráérsz? Mi értelme van olyannal foglalkozni, ami nem tetszik, és még megjegyzést is fűzni hozzá? Nem velem van baj, hanem veled.
#5 Köszönöm.
#6 Bocs, de nem is ismersz, hogy jössz te ahhoz, hogy egy kiírt kérdés alapján az értelmi képességeimet kétségbe vond? Szerintem éppen a te értelmi képességeiddel van gond, elég csak elolvasni, amit írtál...
Nem éppen azt írtam, hogy én akarok elmenni? Vagy ennyire nehéz értelmezni, amit írtam? Ami meg szánalmas, az szerintem te vagy, amiért úgy gondolod, a nővéremnek ki kellett volna tennie. Miért tenné? Testvérek vagyunk, nem fogja hagyni, hogy az utcán éljek, nyiván segít nekem. Vagy te hagynád, hogy a testvéred (vagy akárkid) az utcán kössön ki, csak mert te kettesben akarsz lenni a pároddal? Na, szép. Különben meg nem tudsz semmit rólunk és a körülményekről, fogalmad sincs arról, miért élünk így és hogyan élünk. Nem is ez volt a kérdés, szóval jobb volna befogni, ha már normálisan nem tudsz válaszolni. Miért érzi valaki mindig kötelességének, hogy a másiknak beszólogasson, kioktassa...? Gondolom, te is úszol a szabadidőben, azért lógsz itt, keresed azokat a kérdéseket, amikhez hozzászólhatsz.
válasza:Mindenképpen mutasd be neki a srácot (hagyd ki belőle ezt az "én barátom rendesebb, mint a tiéd" szöveget :) különben váratlanul éri majd. Ne hagyd, hogy irányítson.
(Amiatt viszont ne sértődj meg, hogy nem szereti, ha éjjel egyedül mászkálsz, én is féltem a húgomat, de ezt majd megérted, ha gyereked lesz...)
válasza:Ha például megtudná, hogy csak éjszaka lehetnék a barátommal, mert egész nap dolgozik, azt mondaná, akkor meg minek, felesleges az egész...
Ez szinte minden kapcsolatban/családban így van: reggel mindenki megy a maga útjára, dolgozik/tanul délutánig vagy estig és akkor meg hétvégén vannak együtt többet.
Ha a nővéred elkezdte az életét élni, akkor te is elkezdheted, ha van rá lehetőséged és úgy látom, hogy van. Azért azt nem tudom, hogy mennyire komoly ez a kapcsolat, hogy szinte azonnal össze is költöztök (ez is a ti dolgotok, egyébként), de ha mindketten komolyan gondoljátok és van hova mennetek, akkor kezdd el élni végre a saját életed. A nővéredék mellett olyan vagy így, mint egy felesleges harmadik, ami elsősorban neked nem jó, változtass rajta. Mondd el, mik a terveid, és ne hallgass csak azért rá, mert ő előbb bújt ki anyukádból. Már te is felnőtt nő vagy, állj ki magadért.
#8 Köszönöm! Nyilván azt neki nem mondom, hogy "az én barátom rendesebb, mint a tiéd", ezt csak úgy megjegyeztem :D A lényeg, hogy oka nem lenne arra, hogy aggódjon miattam.
Megértem most is, hogy nem szereti, ha éjszaka egyedül mászkálok, de nem maradhatok örökké bent, csak mert kint sötét van. Régen is jártunk haza suliból sötétben, amikor még sokkal fiatalabbak voltunk. És mi van, ha egy nap olyan munkám lesz, hogy éjszaka is jövök-megyek? Egyébként nem nagyon szoktam kimenni éjszaka, még csak bulizni sem járok. Annyi volt eddig, hogy nyáron eljártam este sétálni minden nap, és egyszer kilenc után értem haza, amikor már sötét volt, és akkor mondta, hogy ilyet ne csináljak, ne mászkáljak kint sötétedés után. Utána egyszer nem volt kedvem hazajönni, ezért tíz után értem haza, akkor is már írt nekem, hogy azonnal jöjjek haza, és persze rám szólt, hogy ne forduljon elő többé. A következőnél tudtam, hogy nem jövök hamar, mert találkoztam valakivel, ezért én írtam neki, hogy ne aggódjon, majd haza fogok jönni, ekkor nem szólt semmit, bár gondolom nem tetszett neki a dolog. Utána volt még pár alkalom, hogy később jöttem, akkor már nem szólt semmit. És most volt az, hogy jóval sötétedés után elmentem, de még direkt sokkal hamarabb is a kelleténél, hogy kevésbé legyen problémája vele. Igazából csak akkor mondta, hogy nem szereti, ha kint mászkálok, amikor már indultam volna. De tényleg nem volt probléma (jó, persze lehetett volna), még csak emberekkel sem nagyon találkoztam út közben, a legtöbbel is a buszon...
#9 Köszönöm! Igen, tudom, hogy így van, de a mi esetünkben az a helyzet, hogy a barátom hétvégén is délelőtt tíztől este tízig dolgozik. Amit meg írtam, hogy mit mondana a nővérem, azt azért írtam, mert ismerem őt, csomó mindenre mondja, hogy felesleges, és ez is éppen ilyen lenne számára. Miért? Mert a barátom tízre elmegy dolgozni, én is elmegyek valamikor suliba, hazaérek, de ő még sehol sincs, majd este tíz után hazaér, amikor lehet, hogy én már hamarosan aludni akarok, de ha nem, akkor sem lehetünk sokáig ébren, mert másnap megint munka és suli... és akkor minek összeköltözni... Még csak nem is tudnánk semmit sem csinálni együtt. De éppen ez az, hogy így még annyit sem tudunk, mert nem találkozhatunk minden nap. Elég sokat számít az a napi néhány óra is, amit együtt tölthetnénk + együtt aludhatnánk. Plusz én tudom, hogy nekem több szempontból is jót tenne, ha összeköltöznénk, és még mindkettőnk nyelvtudása is fejlődne (írtam, hogy ő nem magyar, és én pont az ő nyelvét tanulom, így ismertem meg). De ha odaállnék tesóm elé, és azt mondanám neki, hogy így gyorsabban tanulnék, úgysem hinné el. Vagyis nem is arról van szó, hogy nem hinné el, ő is tudja, hogy mindennapos kommunikációval lehet igazán tanulni, de akkor sem adna nekem igazat. Sokszor hiszi, hogy azért, mert ő az idősebb, csak neki lehet igaza, és mindig mondja, hogy ő már tapasztaltabb (ami oké, lehet, hogy igaz, de nem biztos, hogy mindenben tapasztaltabb is), hallgassak rá. Szinte azt sem engedi, hogy hibázzak és abból tanuljak.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!