Miért olyan elítélendő, ha egy nő nem szeretne karriert építeni?

Ki ítéli ezt el?

Szerintem amúgy egyik sem elítélendő.

Mindkettőnek megvannak az előnyei és hátrányai, igazából pont emiatt egyik sem üdvözítő megoldás, az arany középutat kellene megtalálni.

Ezzel az a baj, hogy sok férfi fel fogja hánytorgatni hogy a másik ingyenélő! Mert nekik a háztartás és a gyerek látszólag nem munka, legalábbis semmiképp nem emlithető egy lappal azon amit ők csinálnak!

Rengeteg ilyen férfi van szerintem 90%-u ilyen és én nem szeretném ha folyton le lennék hurrogva fogjam be a szám én nem keresek nincs beleszólásom semmibe!

Én nem szeetnék eltartott nő lenni!

És mivel 40 évet le kell dolgozni, nekem az sem mindegy hol dolgozom le azt a 40 évet milyen munkát és milyen körülmények közt végzek. Mivel az élet nagy része munkából áll nekem igen fontos szempont, hogy megfelelő legyen. Szerintem akárki akármit mond egyes magasabb munkaköröket egy háztatásbeli fiatalon több gyereket vállaló nő már nem tud elérni. A másik pedig, hogy nagyon unalmas és bele lehet fásulni ha az ember mindig csak otthon van, nem jár munkába nem érik ingerek stb!

De a legfőbb indokom az, hogy nem akarok kitartott lenni!

Én azt mondom épitse a nő a karrierjét 30 éves koráig, vagy ha előbb eléri akkor addig és UTÁNA szüljön pár gyereket amikor a munkájában már kiteljesedett, vagyis nem akar többet elérni, elégedett a jelenlegivel.

Én nem itélem el a karriert épitőket, igaz hogy később szülnek de inkább ez mint 20 évesen a semmire szülni egymás után a gyerekeket, akiket majd az állam felnevel! Mostanában sajnos sok ilyen van!

Nem nekem semmi, hanem sok férfinek semmi! Neked ezek szerint szerencséd volt hogy nem találkoztál ilyennel, én már sokkal! Az ilyen férfiak csak akkor tartják a kapcsolat egyenrangú részvevőjének a nőt ha van jövedelme és beszáll a rezsibe! Különben ne szóljon bele semmibe, nincs döntési joga mert a pénzt a férj keresi.

Én ilyet nem akarok, mert szerintem pokol igy élni!

Egyenrangu kapcsolatot akarok ahol minden kettőnk ügye, a célokért ketten küdünk és ehhez az anyagi részét is ketten rakjuk össze! Nekem fontos a munka, azzal teljesedik ki az életem otthon 3 gyerekkel meg is őrülnék hiába járnék el ide oda az mégsem ugyanaz!

Én szívem szerint otthagynám a munkámat, hogy csak a gyerekeimmel törődhessek, taníthassam őket és sokkal többet együtt legyünk, beszélgessünk. Engem a munkám nem tesz boldoggá (irodai meló) és igazából nekem az álom meló (állatorvos) lehetetlen kihívás. Szeretek takarítani, főzni, bevásárolni, kertet szépíteni, mindig van mit csinálni és ez sajnos csak hétvégére marad, akkor meg a közös programoktól veszi el az időt. Az eredmény, esténként egy hulla fáradt anya és feleség, aki még egy filmet sem képes végignézni, mert azonnal elalszik.

Tehát én szívesebben "szolgálnám" a gyerekeimet és a férjemet, akiket imádok, minthogy egy vadidegen milliomosnak hajtsam a hasznot 40 éven át.

Szerintem ezt senki sem iteli el, ha tenyleg arrol van szo, hogy nem a segelykeert szuli a gyereket es nem azt nezi, hogy majd hol lehet kivetelezeshez jutni 3+ gyerekkel.

En nem itelem el abszolut. Azokat sem, akik nem akarnak. Mindenki mast akar az elettol. Az viszont nem normalis dolog, mikor valaki csak szuli a gyereket es eltartani nem tudja. Hogy mit kezd a szabadidejevel az anya, ha mar nagyobbak a gyerekek, az az o dolga. Amugy hasznossa tudja tenni magat. Ha van 5-6 gyerek, azert ott nagy nyugiban akkor sincs, mikor mar 10-15 evesek. Utana meg tud unokazni, ha mar felnottek. Van ott munka boven, ha tenyleg o neveli a gyerekeket, nem pedig a nagyobbak a kisebbeket, mert gyakran ez tortenik sok gyerekeseknel. Ha bevallal az apa is 5-6 gyereket, akkor ugysem olyan felfogasu, hogy a felesege ingyenelo, mert tudni fogja, hogy mennyi faradtsag annyi gyereket nevelni.