A családi problémák ennyire kihatnak a felnőtt életre?
Előre leírnám nem hibáztatok senkit és tudom csak rajtam múlik a sorsom és próbálok kilábalni abból amiben épp most vagyok.
Úgy nőttem fel, hogy folyamatosan vitáztak a szüleim dühüket pedig rajtunk gyerekeiken adták ki vagy ordibálással , vagy veréssel. Volt, hogy verekedtek egymással bár ez tényleg ritka volt és sajnos volt, hogy előttünk akart az egyik szülőnk véget vetni az életének. A nagymamám velünk élt rendszeresen vert leköpött de amikor elmondtam a szüleimnek nem hittek így megint csak megvertek...
Kigúnyoltak és undorítónak neveztek és sosem voltam nekik semmiben elég jó, ha elakartam mondani a problémáim nem érdekelte őket mert nekik is van elég bajuk. Kifelé másoknak persze nem így adták elő mindenki előtt megjátszották a jó szülőt. Nagyon sokáig úgy gondoltam ez nincs hatással az életemre de pár éve súlyos depresszióval küzdök nagyrészt azért ahogy felnőttem. Már nyugtatóval sem tudok aludni de őszintén nem is akarok nyugtatón élni mert ez nem normális.
Néha most jó néha borzasztó a csalàdommal a kapcsolatom.
Próbáltam én is többször véget vetni az életemnek de ez szintén nem megoldás és már bánom. Senkinek sem mesélek arról , hogy nőttem fel volt valaki akit közel engedtem magamhoz neki elmondtam de érzelmileg ő is padlóra tett.
Kényszeresen vágyom arra, hogy valaki szeressen és elég jó legyek neki de ez nem fog menni, ha magamat is kevésnek tartom és úgy érzem senkinek sem vagyok elég. Talán most egyedül kellene lennem? Vagy keresni valaki társaságát?
Rázúdítani senkire nem akarom a problémáim.
27N
Engem sem engedtek szakiskolát végezni. Az a baj, hogy a gyerek helyett a szülő dönt, pedig 14 évesen elég sokan tudtuk mit akarunk, de a szüleink persze nem azt, így nem magunkra tanultunk, hanem rájuk.
Ha 12 évesen eldöntheti egy gyerek melyik szülőnél lakjon válás után, legalábbis az én időmben így volt,14 évesen, hadd döntsük már el mi melyik szakiskolába akarunk járni.
Akkor szerintem jól csinálod.
21
Én óvónő akartam lenni és egy bentlakásos iskolába járni ami 56km-re van a családomtól, részben azért mert így távolabb lettem volna tőlük ezt nem engedték szakácsnak kellett tanulnom és minden nap haza járnom a szomszédos városból.
Mert nem bíztak bennem mondván ha távol vagyok és nem járok haza mindenkivel összefekszem stb...
Teljesen normális és REÁLIS vágy volt ez tőled.
De ezek alapján biztos vagyok benne, nem az volt az igazi szándékuk, amit mondtak.
A saját tulajdonuknak tartottak, távol vagy és másokkal összefekszel= vagyis mások befolyásolnak és nem ők.
A 8-as vagyok, akit félre érértettél, pontosan ugyanez a reakció volt nálunk is és ezért. Soha nem számítottam nekik, csak, amit ők akartak. Ráadásul az én vágyaim extrémebbek voltak, amikből többet azóta meg is valósítottam, csak, mert az óvónői pálya nagyon is női és reális, ehhez persze valóban kell az érettségi.
Szerintem a kommunikációt is kerüld velük,úgysem változnak.
25
Csak nyugtatót írtak fel és ennyi ráadásul beautalóval kellett mennem "járóbeteg ellátásnál" csak ennyit tesznek.
Ha befekszem van ingyenes pszichológus de őszintén nem akarok olyanok mellett feküdni akik saját magukat is "megeszik" a közeli kórház pedig ilyen ezért gyűjtök, hogy magánhoz mehessek nem akarok befeküdni még nem érzem úgy szükséges lenne.
28
Beautalóval kellett mennem miért mondanám ha nem így lett volna? Sőt ídöpontra és csak gyógyszert kaptam de mint írtam nem szeretném nyugtatókkal lélni az életem.
Nem nem megyek vissza ami ott megy förtelem lelkileg mégjobban tönkre tenne. Keresek egy normális orvost inkább írtam is, hogy erre spórolok.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!