Introvertált, vagy csak egyszerűen lusta 20 éves?
Kommentjeimből talán ismerős vagyok sokaknak. Ezúttal én szeretnék tanácsot kérni. Megpróbálom röviden, aztán legfeljebb még kommentelek, ahogy a válaszok alakulnak.
20 éves (örökbefogadott) fiamról van szó. SNI-s volt (-lexia, -gráfia súlyos fokú). Sok segítséggel informatika szakon leérettségizett, majd önállóan megcsinálta az ötödévet. 3 hónapig tudták alkalmazni 25 éven aluli pályakezdő- programon belül. Szívesen járt be dolgozni, de kerülte a társaságot. Visszahallottam, meg voltak elégedve a munkájával, tisztelettudó volt mindenkivel szemben, de elvonult inkább, mintsem együtt legyen a többiekkel. Így volt ez mindig. Sose járt/jár szórakozni.
Most munkát keres, több helyre beadta az önéletrajzát, 1 helyre behívták állásinterjúra, eddig semmi visszajelzés. Falun élünk, kevés a munkalehetőség. Jogosítványa nincs. Próbálta megszerezni, de 5x bukott a Kresz-en (ez visszavezethető a diszre). Letelt a 2 év, noszogatjuk, hogy próbálja meg újra. Jogosítvánnyal mehetne távolabb munkát keresni. Elköltözni nem akar. Itthon egyébként bevonható a feladatokba, segít, lehet rá számítani.
Nem tudom, mit tegyek. Biztosan nevelési hiba is, nem fogom tagadni. Megoldás lenne, ha rákényszerítenénk arra, hogy akár messzebb keressen munkát, és menjen albérletbe vagy munkásszállóra? Így ugyanis az ő érdekében hosszú távon nem tartható fenn ez az állapot.
Nem nevelt, örökbefogadott.
És nem, nem szeretném "kipiszkálni". Tanácstalan vagyok, nem tudom, mit tegyek. Felőlem lehet itthon, egyáltalán nem zavar. De neki nem lesz jó, ha még 5 év múlva is itthon fog ülni, se tarsaságba nem jár, se sehova. Az ő érdeke fontos számomra, mert szeretem.
7 évet vártunk rá. Miért akarnám elüldözni? Én kérek elnézést, ha félreérthetően fogalmaztam. Megoldást keresek, nem akarom utcára tenni. De az lenne a megoldás, hogy nézem tétlenül,.hogy napról-napra itthon van?
Elsősorban önbizalomhiánya van - elsősorban a tanulási nehézségei miatt, - azon kellene segíteni. Emiatt nem megy a Kreszre, és emiatt nem megy emberek közé.
Ha otthon marad, akkor 40 éves szűz marad. Hasonlóan szórakozni nem járó voltam én is, ezért gondolom.
Nagyon elkelne egy pszichológus is neki. Nem hiszem, hogy rosszul nevelted, de tegyük fel. Lehet, hogy jól nevelted, de ő nem így érzi (emiatt vagyok terápián), és kellene valaki, akivel ezt - egyelőre - a megbántásod nélkül megbeszélheti.
Ne hagyjátok punnyadni szerintem. Amíg nincs infós munka, addig otthon dolgozzon! Ha a faluban kap most neminfós munkát abba bele fog ragadni.
Igen, tudom.
2 évig járt pszichológushoz (15-17 éves korában). Az akkori osztályfőnöke javasolta, mert a suliban sem próbált meg kapcsolatokat kiépíteni. Felmerült, hogy Aspergeres, de ezt a szakemberek nem erősítették meg. Kicsit nyitottabb lett, de ez nem elég arra, hogy elkezdje az életét önállóan.
Tudom, hogy arra lenne szüksége, hogy itt a közelben kapjon munkát, de egyelőre senki nem jelzett vissza.
Egyébként értékes, szeretetreméltó emberke (lehet elfogult vagyok), és fáj, hogy nem tudok segíteni neki. Szeretem, itthon biztonságban érzi magát, de nem gyerek már. Meddig teszek jót azzal, ha hagyom a dolgokat így?
#1 tévedése bosszantó.
Az önállóság segítség. Ha nem jön össze, még mindig vissza-viasza mehet tanácsokért, de még kell tanulnia egyedül élnie. 20 évesen már jég hátán is meg kéne élnie egy egészséges embernek.
Ez a srác biztos sérült több oldalról, de küzd és tiszteletről mutat tanulságot. Ez jó.
Nem lesz könnyű, de még fogja érni.
Miért ilyen? Ilyen. Valami nem felel meg neki? Változzon!
Oké, de miben változzon? Hát abban, amit mások kritizálnak benne és ő is elfogadja, hogy abban van fejlődési lehetősége. Egy szülő abban keveset tud segíteni ilyenkor, hogy figyel, mik lehetnek ezek, mivel ez inkább az egyén feladata. A valódi szülői segítség ott jön képbe, hogy megmutatja, miként tud változni, segít neki eszközöket keresni akár külső segítséggel. Ám! a változást az egyénnek is akarna kell. Anélkül nem ér semmit a szülői segítség sem és a visszajelzés sem.
Introvertált? Neurotikus? Ismerje meg magát! Dolgozzon azon, hogy teljesebb lehessen! Nincs meg neki ez most - oké, de még meg lehet szerezni. Vannak korlátai... Tehát nehezebb lesz, de nem lehetetlen.
Majd ha a 100. helyre is beadta és nem veszik fel, akkor kezdjen új szakmát. Addig meg mindenhova adja be az önéletrajzot, ahova csak jelentkezni szeretne. :)
És! Nemsokára HVG állásbörze. Menjen el!
A Martin családregényt ismerem. Ennek ahhoz semmi köze.
Az előző válaszolónak: általános iskolában a tanulási nehezítettségen kívül beilleszkedési problémái nem voltak. Ott voltak barátai, de azok a barátok helyileg mind messzebbre kerültek, neten tudják csak tartani a kapcsolatot.
A gondok középsuliban kezdődtek. Pedig ő választotta a szakot, az iskolát. Így igen, későn fordultunk szakemberhez. Azóta is bánom, de nem szeretnék a múlton rágódni, fontosabb a jelen és a jövö. Hogy most mit tehetnénk?
Informatikai munkát sokszor lehet távmunkaként végezni. A fiam csúszott az egyetemen 1 évet, de egyhavi kesergés után szerzett állást magának egy francia cégnél. Azóta is a cégnél van, mert kölcsönösen elégedettek egymással. Itthon dolgozik, igaz, ehhez jó angol nyelvtudás kellett. Ő sem szeret (munka)közösségbe menni. Jogosítványt is csak diplomázás után szerzett jóval, többszöri nekifutásra.
Nálatok nem jöhetne szóba valamilyen távmunka? Akkor mégis dolgozna, pénzt keresne.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!