Mit tegyek a kapcsolatunkal a párommal, hogy jobb legyen?

Jajj, kérlek, ne kiabálj ennyire! (Csak a sok-sok felkiáltójel miatt gondolom, hogy nagyon zaklatott vagy most.) Nyugi!

Tökéletesen megértelek téged, de őt is. Sajnos a férfiak nagy része egyszerűen nem tud mit kezdeni azzal, hogy apa lett. Pontosabban nagyon örülnek általában a trónörökösnek, de ugyanakkor a nagy többség féltékeny is elég rendesen. Azt gondolják (és az esetek egy részében sajnos helyesen), hogy az ő szerepüket teljesen átvette a gyerek, és a nőnek ők maguk már nem is kellenek. Ez természetesen nincs így, hiszen a nők továbbra is ugyanúgy szeretik gyermekük apját, mint a pici születése előtt, csak egyszerűen most más a prioritás az életükben. Ez a felfogás az első hónapokban még érthető is (míg a baba szopik, illetve nem alussza át az éjszakát), később viszont káros, mert - ahogy nálatok is elkezdődött ez a folyamat - az apuka mellőzve érzi magát a családban. Azt látja, hogy te, kedves kérdező, a babával sokkal többet foglalkozol, mint vele. Hangsúlyozom, hogy egyelőre ez teljesen természetes. Viszont a párod ezt most úgy éli meg, hogy ki lett rekesztve, hogy neki nem jut hely a családi fészekben. Ő konkrétan azt látja, hogy a baba már a közös ágyatokba is befészkelte magát (ez nagyon-nagyon káros fejlődés-lélektani szempontból), hogy neki a másik szobában a helye, hogy neki pillanatnyilag nincs joga megölelni téged, mert fizikálisan is közöttetek van a gyerek. Ez egyre jobban nyomasztja őt, és ezért egyre elutasítóbb veled szemben.

Megoldás? Először üljetek le megbeszélni a dolgot, nyugodtan, normális hangnemben. Ha sikerül vele megértetned, hogy te még mindig ugyanúgy szereted, mint régen, és sikerül egy kevés időt kérned tőle, az már egy komoly siker a kapcsolatotok megmentése érdekében.

Szia!

Én férfi vagyok és mégis hasonlóan gondolom,mint az előttem szóló-valószínűleg kissé megzavarodott a szülés után-tényleg sokakkal előfordul (de persze nem kell így lennie feltétlenül)-remélhetőleg helyreáll egy idő után,mert ilyenkor az történik,hogy az a figyelem,amit eddig kizárólag ő kapott,most megosztódik közte és a baba között,illetve a babának most kissé több is kell az első időkben.

Ezzel nem sok mindent tudsz kezdeni,minthogy beszélsz vele erről a megváltozott helyzetről-fontos pedig,hogy kibeszéljétek és ne mérgezze meg a kapcsolatotokat-majd igyekezz arra is,hogy bevond a teendőkbe,úgy jobban magáénak fogja érezni.Hívd fel rá a figyelmét,hogy ezzel nemhogy kevesebbek lennétek,hanem gazdagodott a család,mert most legyünk őszinték:ebben van egy jó adag önzőség is,de gondolom ő is akarta a babát,így viszont tudomásul kell vennie mindenkinek,hogy több felé osztódik a figyelem,az idő és a szeretet is.

Próbáld nem támadólag megértetni vele, hogy szükséged van rá, mert egy baba nevelése lelkileg sem egyszerű, de ha nincs melletted valaki, aki akár csak meghallgat, vagy tartja a vállát, hogy kibőgd rajta magad, akkor még rosszabb. Talán nem tudja, hogy fájdalmat okoz neked ezzel, illetve nem érzi, hogy szükség lenne rá. A másik ami ilyenkor előfordulhat, hogy jobban nyomasztja, hogy el kell tartania a családot.

Én a szülés után sajnos nem vettem észre magamon sem, hogy igazán az én viselkedésem változott meg, sokat támadtam a páromat, pedig csak az kellett, hogy megértsen és meghallgasson, neki meg hogy támaszték lehessen.

Beszéljetek, mert annak a picinek mindkettőtökre szüksége van!