Milyen érzés kirepülni a fészekből?

Én 19, pár nap híján 20 évesen költöztem külön a szüleimtől, a párommal össze albérletbe. Nagyon szerencsés vagyok, mert mind anyagilag, mind lelkileg támogatóak voltak ezzel kapcsolatban a szüleim, ők is helyesnek tartották ezt a lépést, meg én is éreztem, hogy jót fog tenni nekünk a dolog.

Nagyon sokat segített abban, hogy felnőttként tekintsenek rám, emiatt rengeteget javult a kapcsolatunk. Jóval önállóbb vagyok azóta, azelőtt gyakran hajlamos voltam a szorongásom miatt olyan dolgokban is segítséget kérni, amit egyedül is meg tudtam volna oldani, de kényelmetlen lett volna: ezeket ma már megtanultam egyedül is megoldai, ami nagyon felszabadító és önbizalomnövelő hatással volt rám.

De tegyük hozzá, hogy a szüleim 30 percre laknak tőlem, gyakran látogatom őket, ekkor mindig rámsóznak egy rakat kaját :D és mivel egyetemista vagyok, bár dolgozom a suli mellett, nem tudom magam teljes mértékben eltartani, úgyhogy némi "függés" még mindig fennáll köztünk, de ha az ember szülei ezt természetesnek veszik és szívesen csinálják, akkor ez nem lesz igazán a "kirepülés" és az önállósodás akadálya, csak egy kis hátszél, hogy mégis könnyebben menjen a folyamat :)

Jó is, rossz is.

Otthoni életem egy pokol volt. Apám alkoholista kisebbségi komplexusos aki minden baját rajtunk verte le. Ez a része nem hiányzott, és jobb volt nélkülük élni. Viszont maga a helyszín, ház, szobám, dolgaim azok hiányoztak egy ideig.

Nálam is fokozatos volt az egész. Először kollégium, majd szobabérlések jó sokáig, 30+ éves koromig. Eleinte a szobabérlés jó volt. Kollégium után nagy előrelépés. Később már azért kellemetlen volt, főleg rossz lakótársakkal osztozni.

Valahol áldom az eget, hogy már saját lakásom van. Bár ez sem az álom hely, nem is igazán szeretem, de legalább az enyém és nem kell másoktól függjek.

Igazaol soha nem koltoztem el. 🤣

Na jo ez nem igaz teljesen. Vagyis annyi h barmikor visszamehetek es vannak is cuccaim otthon es valahogy nekem anyu az otthon. Hiaba volt parom sajat lakas kozos gyerek. Az otthont anyam jelentette mindig nekem.

Persze igazabol mar 28 eve nem lakok vele es 17 eve sajatban lakunk de ez nem olyan otthon mint anyammal. Mas.

Nem nem jarok haza minden nap csak havi 1-3x fel napra a gyerekekkel unokazni deegis olyan jo hazaerkezni anyamhoz.

Ezt soha nem mondtam el sem a ferjemnek se anyamnak ez csak bennem van.