Miért nem értik meg, hogy nem kell rám főzni, mert megoldom máshogy? Mit csináljak?
Gimis vagyok, nyári szünet van.
Mama minden este telefonál, hogy másnapra mit főzzön nekem/nekünk.
Viszont nem szeretem már annyira a főztjét, nem úgy főz, hogy az nekem finom legyen. Így hiába küldi, hozza, általában senki nem eszi meg. Szóval feleslegesen fárad vele.
A másik meg, hogy nyűg az egész.
Legyek itthon délelőtt 11 és 12 között, mert elhozzák az ebédet. Olyankor bejönnek, leülnek, itt vannak simán fél délutánt, hiába vonulok fel a szobámba, vagy ki medencézni, nem zavarja őket. Megnézik a magazinokat, újságokat, vagy néznek könyveket a polcról és nekiállnak olvasni. Tegnap is jött volna a barátom délután, nyilván nem mondhattam nekik, hogy húzzanak már el. Úgy csináltam, mint aki indul valahová, öltöztem, pakoltam és próbáltam jelezni nekik, hogy menni készülök. Nem vették a lapot, aztán már mondtam is, hogy na nekem menni kéne lassan, szóval zárnék be, kapcsolnám ki a légkondikat, indulnék. Erre hogy jaj menjek nyugodtan, ők akkor már megvárják anyát.... Hát mondom ez nem igaz.
Vagy mennék mondjuk egésznapos programra, akkor is mondja anya, hogy hát mama ideges, hogy így mit eszem egész nap. 2023 van, azért ma Budapesten senki nem hal éhen. Meg ha nincs is kedvem, kedvünk sehová menni, akkor is annyi helyről lehet rendelni, azok (nekem) sokkal finomabbak, mint pl. mama löncshúsos bolognaija, vagy olajos rántott húsa.
Anyának már mondtam ezt, annyit mondott, hogy hát most mit csináljon velük, az egyetlen unokájuk vagyok, szeret rám főzni. Jó, főzzön kéthétben egyszer. De ez így nekem teher, meg ő is hiába fárad, mivel nem esszük meg.
válasza:
válasza:Én sem érzem ezt kamunak, ez elég általános jelenség ahogy látom.
Itt azt kell megérteni, hogy a mama egyedül van, és hogy ne csavarodjon be, ez ilyen kötelező pótcselekvés neki, hogy vigyen kaját. Ez azért elég sok mamával megesik az országban. Ez 10%-ban ha szól az unoka etetéséről és 90%-ban az ő agyának a lekötéséről.
Ha ez a menza le van mondva, akkor gyakorlatilag nem a kajáról, hanem a mamáról való lemondást jelent neki.
Velem is volt ilyen, korábban olyan is történt, hogy meg sem beszéltünk semmit, én elmentem 150 kilométerre, majd este hívtak, hogy hol vagyok, mert kihűl a kaja. Hát mondom vasútállomáson, nem is beszéltünk meg semmit. És persze ilyenkor sírás van, de ha elfoglalt akar lenni az ember, akkor legyen az, előbb-utóbb lekövetik. Nem kell/szabad egyben lenullázni, de heti egy fix napra levinni simán, és akkor azt még tudja várni
válasza:Szerintem is volt már és szerintem sem kamu. Nálunk az anyám csinálta ezt az okkal-ok nélkül idemászkálást.
Kérdező, anyáddal beszélj, hogy az oké, ha a mamának-papának nincs élete, de ezt az űrt a továbbiakban ne veled akarják betölteni.
Egy jópár napig ne legyél otthon 11 és 12 között - DE ezt közöld előre! -; lesz belőle egy sértődés/botrány, erre készülj. Van, amikor csak ebből értenek.
válasza:Anyukádnak kéne ezt rendezni, köszi anyu, Annuska nincs otthon mert a barátnőivel csinál programot, nem ebédel itthon. Ne fáradj vele!
Te meg próbálj ezekben az időpontokban pont nem otthon lenni pár napig. Tudom, hogy gáz, hogy neked kell elmenned hazulról, hogy ne találjanak meg, de hátha pár nap után észreveszik magukat.
válasza: válasza:Én erre a "problémára" annyit véleményeznék, hogy:
- Éhes ember nem válogat, amennyiben egy kaja nem romlott, csak nem ízlik azesetben még nem vagy eléggé éhes, majd próbálkozz vele holnap, addig meg semmit!
Hidd el holnap egészen máshogy fogsz hozzáálni a mama főztjéhez, és erre akár fogadok is!
válasza: válasza:Barátnőket meg át lehet hívni ebédelni, tovább fognak élni mint öreganyád, de garantálom azt is, hogy előbb fognak lexarni is, minthogy felmenőd sírjára hantot dobnál!
Előző voltam!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!