Nincs a páromnak munkája, és már elegem van a nélkülözésből. Rossz ember vagyok attól, hogy megutáltam ezért?
Szerelmes vagyok belé, 3 éve élünk együtt (21/nő, 27/férfi), de már elegem van a hidegből, a kevés ételből, és a folyamatos szorongásból. Eddig bírtam, mert szeretem, és sok pályakezdő diplomás szenved meg az élettől, ha nem tudnak a szüleik házat tenni a fenekük alá, de már akármennyire is fájdalmas ez, nem látom férfinek. Nem tud eltartani minket (én dolgozom, és főiskolára járok levelezőn). Elegem van, hogy nem tudok még fodrászhoz sem elmenni. Mikor fiatal, szép nő vagyok, és úgy érzem minden szinten többet érdemlek az élettől. Ha már ilyenek járnak az eszemben, véget kell vetnem ennek? Mi van ha ő, életem szerelme, és most elpuskázom egyedülálló, macskás nő leszek, aki azon siránkozik, hogy elvesztette a szerelmét? Baj, ha úgy érzem, keveset tesz azért, hogy pénz álljon a házhoz? miért nem ajánlja fel, hogy kimegy félévre, egy évre külföldre dolgozni, hogy összekapjuk magunkat( erre lenne lehetőség ismerős miatt)?
jaj, nem tudom mit tegyek...
azért írtam erre az oldalra a kérdésem, mert senkinek sem merek beszélni erről az érzésemről..... talán önző, kiállhatatlan nőszemély vagyok...
Sose voltunk gazdagok, a párom tanár, így nem a "pénztárcájába szerettem bele". Amit a kérdésben írtam, hogy "utálom" azért enyhe túlzás volt, csak kicsit elegem van. De muszáj válaszolnom annak, aki azt írta, hogy az expresszen egy billió munkalehetőség van... Akkor meg kell nézni Békés-megyét, Jász-Nagykun-Szolnok megyét, és a környező megyéket... nincs munka. Semmilyen. A diplomája miatt pedig sokszor nem akarták felvenni kétkezű, kőműves vagy hasonló munkára, amit egyébként el tudna végezni...
A másik meg az, hogy nem vagyok pénzéhes. Csak azt akarom, hogy legyen mindig elég étel a hűtőben. Az elején kiemeltem, hogy nincs pénzem arra sem, hogy járjak fodrászhoz, amin valaki ki is akadt... de ez csak egy dolog a sok közül, nem ez a probléma... csak próbáltam hangsúlyozni, hogy mennyire nincs pénzünk... hogy csak és kizárólag a számlákra, az albérleti díjra, és heti pár ezer forint kajára van pénzünk, meg tankolásra... én sem vagyok túlfizetve, mert óvónő vagyok.
Én csak le akartam írni az érzéseimet... Próbálom magam megérteni... a helyzetet megérteni...szeretem őt, de az egzisztenciális dolgok miatt annyi a feszültség bennem, benne... De lehet, hogy bennem van a hiba... köszönöm a válaszokat.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!