Tudatosan gyermektelenek szülei! Ti el tudtátok fogadni, hogy nem lesz unokátok? El lehet fogadni egyáltalán?

Egy fiunk van, aki 35 éves, a felesége pedig 33. Öt éve házasodtak össze, van saját lakásuk, jól keresnek, de mégsem akarnak gyereket. Sajnos ez nem is fog változni, mert mindketten tudatosan gyermektelenek és mindent megtesznek azért, hogy sosem legyen gyerekük. Számunkra ez nagyon fájó pont, mert mindketten nagyon szeretjük a gyerekeket és vágytunk a nagyszülőségre, ami sosem adatik meg. Próbáljuk magunkban elfogadni és beletörődni, de mégis fáj, hogy nem élhetjük át azt, ami másokat boldoggá tesz. Arról nem is beszélve, hogy amikor baráti társaságban érdeklődnek, hogy mikor jön az unoka, nem győzünk kitalálni kifogásokat, hogy miért nincs. Nem merjük megmondani, hogy nem olyan fiút neveltünk, akinek ez fontos lenne. Hogyan lehet ezt elfogadni? Érdemes lenne felkeresni pszichológust, aki tud segíteni ebben a bánat elfogadásában és feldolgozásában?