Tudatosan gyermektelenek szülei! Ti el tudtátok fogadni, hogy nem lesz unokátok? El lehet fogadni egyáltalán?

Drága kérdező, az egyetlen, aki fél, hogy mit gondolnak mások, az te vagy.

Pszichológus nagyon jó ötlet.

Szörnyű ez, amiben nevelkedtél.

Ebben az a szívás, hogy az utódokba mennek át genetikai programkódok gyakorlatilag, melyek ugyan keverednek a generációk során, de akinek nincs utóda, a szál megszakad, így azután esélye sem lesz, hogy a jövőt meglássa, bármilyen kis részecskéje a saját szoftverének.

Erre lehet mondani, hogy nem mindegy, mi sem emlékszünk a korábbi életekre?

Ha nincs utód, akkor biztos a vég.

Azoktól kérdezném, akik egész életükben attól rettegtek, hogy vajon mit szól majd a falu népe, végül mit szólt?

Miért nem mondjátok azt, hogy boldog házasságban él a fiatok, a többi meg csak rájuk tartozik?

Lassan 35 éves nő vagyok. Nemhogy gyerekem nincs (nem is lesz, mert kell a fenének), de párom se. Évekig hallgattam az érzelmi zsarolást a szüleimtől. 2 tesóm van, fiúk. Ők már szaporodtak, de ez sem elég. Milyen nő vagyok, hogy nem akarok férjhez menni, szülni, stb. ? Minden ismerősük is számon kérte ? Hát hadd mondjam el, hogy qrvára nem érdekel egyikük véleménye sem. Nekem kéne kihordani, megszülni, baba kompatibilis munkahelyet keresni, felnevelni és nem másnak. Nemcsak megcsinálni kell egy gyereket. Akikben egyébként én semmi aranyosat nem láttam soha. Ellentétben az állatokkal. Egy csiga is jobban érdekel, mint akárki babája. Lehet ebben a zsigeri ellenszenv is közrejátszik, mert annyi éven át erőszakoskodtak velem, hogy legyen gyerek. Ezt érték el vele, hogy már a gondolattól is rosszul vagyok. Szerintem a fiad és a menyed is idáig fog fajulni, ha nem hagyjátok őket békén. Az ismerőseiteknek mi a franc köze van ehhez egyáltalán ? Az eszem megáll milyen pofátlan, bunkó emberek vannak. Én egy ilyen kérdés után szó nélkül otthagyom az illetőt. Nem érdekel mit gondol, mit hisz, mit akar. Az én életem, nem az övé. A szüleimnek sincs semmi beleszólása ebbe, nemhogy a Józsi bácsinak, akivel a piacon összefutottunk, vagy a Mari néninek a kisboltból.

Életem egyik legszebb napja volt, amikor megkaptam az autizmus diagnózist. Első dolgom volt itthon elmondani. Azóta nincsenek elvárások felém a családalapítást illetően. Elég szomorúnak tartom, hogy autistának vagy hasonlónak kell ahhoz lenni, hogy ne akarjanak az emberek pároztatni.

Kérdező, van egy olyan nem túl szép de igaz mondás, hogy "ne más fszával akard verni a csalánt"! Vagyis ne más kontójára akarj gyereket (unokát)!

Az egy dolog hogy te időnként unokáznál, de azt a gyereket nem neked kellene felnevelni. És ha ti lebetegszetek, még az idős beteg szülők is a fiatalok nyakába szakadnak, hála a végletekig tönkretett szociális rendszernek.

Én nem csodálom hogy egyre többen tudatosan nem akarnak gyereket.

Ma is olvastam egy cikket ahol "Gelencsér András, a Pannon Egyetem rektora, akadémikus elkerülhetetlennek látja a sötét jövőt, mert elfogynak a nyersanyagok a földön. Nemcsak a kőolajból és földgázból véges a készlet, de még az építkezésekhez nélkülözhetetlen folyami homokból, vagy a telefongyártáshoz szükséges kobaltból is. 17 kritikus elem tűnik el a földről. Közben nyakunkon a klímaváltozás, aminek lassításához viszont rengeteg erőforrásra van szükség.

...El kell felejteni a saját autót, az olcsó repülést, a tengerparti vakációt, talán a melegre fűtött és a klímás otthonokat és az okostelefont is. Kicsit mintha visszamennénk a nagyszüleink idejébe. De mindez semmi azokhoz a változásokhoz képest, amit az élelmiszerhiány miatti népvándorlások okoznak majd az életünkben."

Nekem nem úgy tűnik mintha egyre jobb lenne a világ és mindenki nyugodt szívvel vállalhatna gyereket. Persze nem kell bedőlni minden összeesküvés-elméletnek, de aki kicsit is figyeli a világ eseményeit és tudatos, az kétszer is meggondolja hogy vállaljon e gyereket.

Forrás: [link]

Az én anyám hálistennek normálisan tud gondolkodni, és megérti hogy kiráz a hideg a gyerekektől, és a saját önző érdekei miatt nem cseszeget azzal, hogy olyat vállaljak, ami megkeserítené az életemet. Egyébként azt mondta, hogy ő mindig is egy gyereket szeretett volna, és semmi türelme nincsen már a gyerekekhez maga körül.

Ha ennyire ráértek simán csinálhatnátok ilyen pótnagyszülős babysitter vállalkozást. Szerintem óriási igény lenne rá.

#11-gyel értek egyet.

Én találkoztam olyan házaspárral, ahol nagyon alaposan végiggondolták, milyen feltételek szükségesek a gyerek nem luxusban, hanem az észszerű legtöbbet megadva felneveléséhez, és emiatt 38 körül nem volt még gyerek, noha akartak. A leendő nagyszülők ott türelmetlenek voltak.

A gyerek nem csak hatalmas öröm, hanem borzasztóan nagy teher és kockázat is. Az, amiben te nevelkedtél és - mint pl. a gyerekvállalás - neked jó/észszerű/ösztönösen jött volt, az a gyerekednek nem feltétlenül az, és ez nem a neveltetés kérdése. Engem taníthatnak késsel villával ennei, és meg is tanulom, de lehet, hogy rájövök, hogy nekem (de akár mindenki másnak is) nem az a legjobb, mégha a mások nem is így gondolják.

Kérdező: Vedd figyelembe, hogy azt már a pszichológusok és a közgazdászok nagy része is elfogadja, hogy a fiaddal, veled, anyáddal stb. szemben a mostani gyerekgeneráció (és ebbe már a 20pár évesek is beleértendők) nem számíthat arra, hogy jobban fog élni mint a szülei. Ez, és a környezet romlása eléggé félelmetes.

Egyeseknek megrökönyödtető lehet, de nemrég volt egy (talán USA) eset, amikor egy lány beperelte a szüleit, hogy megszülték. Ti. ő nem biztos hogy valaha akar(t) vagy tud(ott) megküzdeni azokkal a dolgokkal, amikkel az élet jár.

Szerintem kezdd azzal a feldolgozást, hogy elmondod a barátoknak, hogy nem lesz unoka. Merthogy ez a mai világban egyáltalán nem ciki vagy meglepő. Számos embert ismerek, aki nem akar. Unokatesómék 4-en vannak testvérek, abból 1 vállalt gyermeket. Őszintén ebbe a mai világba én is elgondolkodtam a szülésen, pedig eddig 100%-ra tudtam, hogy szeretnék.

Ha babázni vágysz, akkor vállalj gyermekfelügyeletet, vagy tanulj ki dajkaságot, és menj el bölcsibe dolgozni.

Az egy dolog, hogy szeretnél unokát, amit teljes mértékben meg is értek, de ez a fiadék döntése, nem erőltetheted rájuk/haragudhatsz meg csak azért, mert te szeretnél.