Tudatosan gyermektelenek szülei! Ti el tudtátok fogadni, hogy nem lesz unokátok? El lehet fogadni egyáltalán?

Egy pszichológus valóban jó ötlet.

Segít tisztázni a családtagok útját, motivációkat.

Azt, hogy a fiatok miért nem szeretne gyereket.

Elsősorban azt, hogy ebben tényleg "hibásak" vagytok-e. (Azért írtam idézőjelet, mert ez szerintem nem hibaféle, hanem ugyanolyan egyéni döntés, mintha valaki amiatt érezné magát hibásnak, hogy a fia mondjuk mérnök lett, nem pedig jogász)

Elhangzott itt pár jó ötlet, bár örökbefogadni bizonyos életkor felett már nem lehet, de kistelepülésen is lehet gyerekekkel kapcsolatos civil szervezetekhez kapcsolódni, táboroztatás, szegény gyerekek felkarolása, délutáni korrepetálás, stb. Ha egy ilyen kapcsolat kialakul, nem 1 db messze élő, pár havonta látott unokád lesz, hanem 40-50 lelkes kisgyerek egy karnyújtásnyira. Óvodákban, iskolákban örömmel veszik a segítőket, mindig van valami évforduló, ünnep is.

Egy idő után tisztelettel fog rátok tekinteni a helyi közösség, hogy mennyit tesztek többek közt az ő kisunokáikért is.

Ha annyira zavar, hogy megszólják a fiad, ne haverkodj ilyen kotnyeles, mások magánéletében vájkáló, szűklátókörű, mások nézeteit elfogadni képtelen emberekkel. Ez az ő magánügyük, senkinek semmi köze hozzá.

Mi ketten vagyunk testvérek, se a nővérem, se én nem akarunk soha gyereket. A tesóm párkapcsolatot sem, soha nem is volt neki (41 éves). Én 12 éve mentem férjhez, 37 vagyok. Soha nem akarunk gyereket. Anyu teljes mértékben elfogadja, tudja hogy a mi dolgunk. megérti, és sose barátkozna ilyen begyepesedett, csőlátású emberekkel hogy mindenkinek minden áron szaporodni kell és hol van mar a gyerek meg az unoka. Apánk pedig nem az életünk része, és abszolut nem érdekel a véleménye sem. A férjem anyukája is tiszteletben tartja a döntésünket. Amúgy is van még két gyereke, és 2 unokája, valószínű a fiatalabb lánya is hamarosan terhes lesz. Tud unokázni ha akar.

Ha annyira gyerek kell, csináljatok másikat ( bár ezt bizonyos kor felett nagyon kockázatos- valószínű beteg lenne szegény), vagy mondjuk kezdjetek valami értelmeset az életetekkel, mert láthatóan nagyon unatkoztok, ezért értek rá máséval foglalkozni. Az ilyen " barátokat" meg jobb messze elkerülni.

aha, szóval alapvetően nem a fiad döntésével van problémád azon túl, h nem esik jól neked, hanem az unokátlanság miatt rólatok kialakuló véleménnyel?

mert ez így pár fokkal barátságosabb felállás, mintha a fiad véleményét próbálnád megváltoztatni és nyomasztanád ezzel.

hadd kérdezzem meg, mennyire problémás a falud ilyen szempontból? csak pletykálkodnak? vagy konkrétan attól félsz, hogy bántanának is, ha kiderülne a tudatos gyerektelenség? mert ha csak pofáznának rólatok, az oké, nem kellemes, de csatlakozom az előttem szólókhoz: ki nem szarja le nagyívben? ha azonban ártanának nektek, vagy a boldogulásotok a közösségtől függ, akkor én is megértem, hogy félsz a dologtól.

Kivételesen jó válaszokat adott a többség, ami ezen az oldalon fura, mert rengeteg a retardált itt.

Falun élek, tudatosan gyermektelen vagyok, és még meleg is ;)

Hogy elfogad-e a pórnép? Leszarom. Szinte kapcsolatba sem kerülök a helyiekkel. Mindenért a városba járok. Templomba vagy a kisboltban be sem teszem a lábam.

Semmi közöd hozzá, hogy akar-e a fiad gyereket, ez nem a ti dolgotok, mert ez 2 emberre tartozik!

A megfelelési kényszer egy jó pszichoterapeuta segítségével leküzdhető és sokkkal boldogabb élethez vezethet!

A falu népe pedig le van szarva! És nem csak mondom, hanem tényleg így gondolom, és alkalmazom is ezt az életben. Különösen a múltban ragadt idős generáció, hiszen érzelmi roncs a bő 80 százalékuk! Mind a korpás bajszú nárcisztikus konzi jobber Pista bácsik, mind a szintén nárcisztikus seggbuta Mari nénik véleménye NULLÁT ÉR! Ők senkik, ők begyöpösödött idióták, nárcisztikus érzelmi fogyatékosok, sült parasztok, akik tehetnek egy szívességet, és kitakarodhatnak mások életéből!

Az én életembe próbáljon csak meg egy "konzervatív" fasiszta nyomorék nyugger belepofázni, úgy elküldeném a rákba, hogy köpni-nyelni nem tudná!