Most mégis mit mondjak a családomnak? Hogyan ússzam meg a szégyent ami érni fog?
A szüleim elég jól élnek, 18 éves korunkig támogattak minket a testvéreimmel. Két bátyám van, az egyik 6 a másik 4 évvel idősebb nálam. Mind a ketten programozók lettek, és elég jól megvannak, az idősebbik bátyám már házas, a kisebbiknek 4 éves stabil kapcsolata van. Ők mindig is normálisak voltak, és a szüleink támogatták őket az egyetem alatt is. Mikor én szakot választottam akkor a szüleim szörnyen leteremtettek, hogy nem lesz belőlem semmi, a művészetből csak éhenhalni lehet. Az egyetem első éve után kibuktam, most dolgozom egy “büfében” és takarítok is mellette másodállásban. Így sem vagyok túlságosan eleresztve anyagilag, egy másik lánnyal élek együtt egy lakásban, és még sosem volt kapcsolatom. Én próbálkoztam, de egyik sem jött össze, most pedig, hogy egész nap dolgozom, időm sincsen rá.
A család most el akar menni nyaralni együtt, és bár én mondta, hogy nem futja nekem nyaralásra, meg szabit sem nagyon tudok kivenni (nem akarok), mégis mondták, hogy jaj, hagyjam, ez nem lesz nagy nyaralás, spórolósra vesszük. Ahha… a fejenként számolt összeg az egyhavi fizetésem kb 2/3-a a két hét nyaralásra. Egyáltalán nem tudom ezt kifizetni, és nincs kit vinnem magammal, pedig ez ilyen “páros” nyaralás lenne. Jól belebuktam, hogy az álmaimat akartam követni, és nem vágyom arra, ami fogadni fog a családban, ha elmondom a teljes valóságot. Már így sem könyvelnek el sikerként.. 22N
Szégyellni valója itt csak a szüleidnek van. Mondd meg nekik egyenesen, neked erre nincs felesleges pénzed, nem tudsz menni, és ezt már elmondtad nekik ezerszer.
Bakker, inkább büszkék lehetnének rád...
Jogod volt követni az álmaidat, és most viseled a követkeményeit. Nem mindenkinek jön be az élet, nem mindenki választ "jól" elsőre. Ez nem a te szégyened, viszont arra sem kötelesek, hogy ha ők úgymond már megtették, amit akartak irányodba, befejezték a nevelésedet, akkor most a saját kényelmük rovására befogadjanak. Felnőtt vagy, csinálod, amit akarsz és tudsz, és majd boldogulni fogsz! Az , hog yők ezt szégyenként élik meg, az ő bajuk, ne a tied legyen! Ha nálatok ilyen tahó módjára állnak a közös családi kiránduláshoz, nyaraláshoz, akkor neked nem kötelező résztvenned! Ez is abból ered, hogy felnőtt ember vagy, a saját döntéseiddel. Nem kell házhoz menned a pofonért, és erőn felül költekezve, két hétig "szembesítve lenni" a szerintük elbaltázott életeddel. H.ülye lennél így tölteni a szabadságod, és arra áldozni, hogy folyamatosan csak lehúzzanak! Nem kell ezen résztvenned, magyarázkodnod se kell. Te nem mész, mert nem akarsz, máshogy képzeled el a szabadságod eltöltését. Pont.
Egyébként a helyedben fognám magam, és kiköltöznék Olaszországba.Ilyen melót ott is kapsz, csak esetleg jobban megbecsülnek, és attól a közegtől is eltávolodsz, amiben úgy érzed, hogy értéktelen vagy!
22 évesen eleve miért kellene "családi nyaralásra" menni? Felnőtt ember vagy, önálló, dolgozó nő, ne ők osszák már be az idődet.
Megmondod nem mész, ennyi. Nem kell magyarázkodni meg semmi.
Legyél nagyon büszke magadra. 22 évesen kevesem tudják teljesen eltartani magukat. Mármont itt gyk-n persze mindenki 16 éves korától magát tartja el, de a való életben én azt látom, hogy az ennyi idősek még bőven a szüleikkel élnek. Párod is majd lesz, hát még fiatal vagy, előtted az élet.
A szüleid gázok hogy ennyire nem értik meg a helyzetedet.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!