Elviselhetetlen családtag? Hogyan éljünk együtt, amíg el nem költözöm?

nagy kertes házban él az egész család vidéken. Velünk él apám nővére is aki mióta idősödik különösen elviselhetetlen a viselkedése (vagy csak mi bírjuk már kevésbé) nem tudom..én tanulok még.

Na a gond az, hogy egyrészt a stílusa nagyon durva. Szinte nem tud normál hangnemben beszélni csak üvölteni. De torka szakadtából, ha vakami nem tetszik neki. De a legapróbb dolgok pl. bal fogasra tettem a kabátom és nem a jobb oldalira. Vagy égve felejtettem fél percre a villanyt.. Minden amit ő csinál az tökéletes, csak ő tud mindent, ja és ő egy áldozat aki mindent megcsinál a ház körül, más meg semmit. Apámnak is, többi családtagnak is folyton beszólogat, akik éjjel-nappal dolgoznak, hogy keressék a pénzt, de szerinte ők nem csinálnak semmit. Emiatt a húgom pl. már olyan rosszul van, hogy szerintem depresszió tüneteit mutatja a folyamatos terror miatt. Úgy kel, hogy fél, hogy miért fogja leordítani. Engem csak a lusta sz.r és szemét jelzőkkel szokott illetni, aki csak aludni jár haza és nem segít be semmit. Beszélni nem lehet vele, akkor megsértődik, de szerintem fel sem fogja. Mintha direkt ellenünk lenne..fel nem foghatom. Néha eszembe jut, hogy lehet hogy van valami mentális betegsége, mert egyik percről a másikra úgy elkezd üvölteni a semmiért, hogy ilyet ép eszű ember nem csinál. Ma reggel is arra keltem, hogy ordibálja a nevem, hogy hol a porszívó. Mondom neki hol van, aztán még ordít egy sort, hogy én semmit nem csinálok, csak alszom, mindent ő csinál, én egy rohadt dög vagyok. Apám ugye szereti, mert a testvére, világ életükben ebben a házban laktak, nem fogja kirakni, de látom rajta, hogy ő is egyre rosszabbul viseli, alig tud aludni, fáj a feje állandóan, magas a vérnyomása... nekem meg bűntudatom van, hogy majd ha elköltözöm akkor az olyan mintha cserben hagynám a családtagjaimat ebben az egészben