Miért érezheti úgy egy szülő, hogy ő még nem élt eleget?

Utálom, mikor valaki ilyen szélsőségesen állítja be a bulizást. Nem csak hullarészegen fetrengeni és színházba járni lehet. Nem ez a két véglet van. Lehet úgy is bulizni, hogy csak spicces vagy, nem fekszel le mindenkivel csak flörtölgetsz. Továbbá nem csak az a két lehetőség van, hogy hozzámész az első pasihoz, vagy 40 másikall vagy előtte.

Kicsit lazulj el. Néha igyál meg te is valamit, 1-2 felestől nem lesz semmi bajod, igenis jó érzés lesz. Persze nem muszáj, de érdemes ezt is kipróbálni.

Igazából a kiélés mint kifejezés, nagyon nem szerencsés. Gyakorlatilag azonban azt jelenti, hogy minden olyat próbálj ki fiatalon, amit feltétlenül ki szeretnél próbálni és a gyerek mellett már nem lehetne.

Pl.: ha mondjuk szeretnél a pároddal kettesben nyaralni menni nyaranta több hétre és tudod, hogy nem tudod később senkire rábízni majd a gyerkőcöt (mert mondjuk nincsenek nagyszülők vagy nem olyanok akikre rábíznád a gyereket), akkor célszerű a gyermekvállalás előtt kiélni az effajta igényeket. Ugyanis ha a számodra fontos élményeket nem tudod megélni csak elfojtod őket, akkor előbb-utóbb felszínre törnek és vagy megvalósítod az álmaidat vagy idegileg tönkremégy. Ez egyáltalán nem ritka dolog, nagyon sok mai szülő egy lelki roncs, mert nem azt kapták a házasságtól/gyermekvállalástól, amit vártak de már nincs visszaút. Nem véletlenül viselkednek úgy sokan a gyerekeikkel, mintha az életük elrontói lennének.

Az én nagynéném pl. két fiát felnevelte, már nekik is családjuk van, és igenis ő el szokott menni minden évben (amikor a gyerekek kicsik voltak, akkor is!) egyedül nyaralni. Néhány nap pihi, ahol ő sétál, kikapcsolódik,töltődik. A családja teljesen rendben van, de keményen dolgozott - mostmár nyugdíjas, és ő mindig azt mondta, hogy neki erre szüksége van.

Más: én is férjnél vagyok, két gyermekünk van. El szoktunk járni a férjemmel külön-külön is bulizni, van olyan, hogy ha sokáig tart a buli, akkor ő vagy én ott is alszunk. Igen, iszunk is, hisz a buli, az lássuk be, nem a séta és a mozi. A mi kiruccanásaink nagyjából 4-5 havonta egy, tehát nem minden hétvége. EGyébként teljesen a gyerekeké vagyunk. Szerintem erre szükség van, és remélem, pont ezért nem fogjuk megcsalni egymást soha, mert kölcsönösen megadjuk egymásnak a szabadságot. Azt gondolom, pont az bolondul meg, aki a gyerekek után csak a gyerekkel foglalkozik, a férjét csak mint APA ismeri el, egy férfinak pedig természeténél fogva nem a gyerek köti le a figyelmét, ha tetszik, ha nem.

Kicsit zagyván írtam, de csak azt akartam, hogy aki a gyerek és házasság mellett is szabad és szórakozik BULIZIK mértékkel és bizonyos határok között, az nem fog a szó durvább értelmében megbolondulni 40 évesen.