Mennyire vagytok őszinték másokkal, ha támogat titeket a család, szülők?
Elég zárt közösségben, buborékban nőttem fel. Régen sosem éreztem cikinek, vagy kellemetlennek, hogy megvan a szüleim által az anyagi biztonságom, mert ezt láttam másoknál is, ez volt nekem a természetes. Viszont mostanában egyre többször érzem, hogy valaki éllel szól erre vissza, vagy értetlenkedik és kb. elvárja, avassam be a pénzügyeinkbe. Például a baráti társaságban kérdezte egy lány, hogy hol dolgozom, mondtam, hogy egyetemre járok. Nézett rám, hogy jó, de amúgy mit dolgozom? Mondtam megint, hogy nappali képzésen egyetemre járok. Utána meg jött a kérdés, hogy de akkor miből élek, honnan van a pénzem? Vagy szeretnék nyáron magamtól elmenni egy céghez gyakorlatra, mondták, hogy adjam be az önéletrajzomat a jelentkezéskor. Kértem egy barátnőmet, hogy segítsen megírni, erre elkezdte mondani, mennyire privilegizált életem van, ha itt vagyok 22 évesen, és még sehová nem kellett önéletrajzot beadjak. Vagy panaszkodott egy barátnőm, mennyire utálja a munkáját, mondtam neki, hogy mondjon fel, keressen mást, ami tetszene neki. Kioktatott, hogy ez nem így megy, ő megdolgozik a pénzért és nem csak úgy a számláján terem minden hónap elején, meg nincs neki egy kimeríthetetlen "varázskártyája", mint nekem, hogy annyit költhet, amennyit akar.
Sokszor már kellemetlennek érzem, ha valaki az anyagi dolgokról beszél velem, előttem, mert nem tudom, hogy azzal teszek jót, ha nem szólok semmit, vagy ha próbálok okosat mondani, amivel aztán megbántom, megsértem... De közben nekem is rosszul esik, mikor rám ripakodnak, elkezdenek piszkálni, hogy én ne jelentkezzek inkább sehová gyakorlatra, úgysem fogok soha dolgozni. Vagy szerettem volna meghívni a társaságot egy vacsorára a szülinapomon, mondta az egyik lány, hogy neki az az étterem drága, ő ilyen KFC-Meki szinten mozog. Mondtam neki, hogy én állom a számlát, ez az én szülinapom lesz. Erre megsértődött, hogy ne akarjak alamizsnát adni neki, azóta nem is beszélünk kb. De közben hálás is vagyok a szüleimnek, hogy ilyen életszínvonalon élhetek, azt sem érezném jónak, ha eltitkolnám az életemet, őket mások előtt.
Ilyen helyzetekben mi a jó megoldás?
"Miért varod el, hogy ennek abszolút ne legyen lenyomata a kapcsolataidon?"
Mert engem úgy neveltek, hogy a saját dolgommal foglalkozzak, ne másokéval. Ebbe a pénzügyek is ugyanúgy beletartoznak. Nem kérdezem senkitől, mennyit keres, mennyi a megtakarítása, mennyit hoznak a befektetései. A csoporttársaimtól sem kérdezgetem, hogy dolgoznak-e az egyetem mellett, vagy nem kérem számon rajtuk, miből telik nekik új autóra, belvárosi lakásra?! Engem ezek nem izgatnak, elvagyok a saját életemmel.
Ahelyett, hogy mások azon bosszankodnának, én, vagy a hozzám hasonlók hogy élnek, lehet, hogy inkább tenniük kéne azért, hogy előrébb jussanak ők is, nem? Akkor rögtön kevesebb ideje lenne mindenkinek a másik életével, anyagi helyzetével foglalkozni.
válasza:
válasza:"Ahelyett, hogy mások azon bosszankodnának, én, vagy a hozzám hasonlók hogy élnek, lehet, hogy inkább tenniük kéne azért, hogy előrébb jussanak ők is, nem?"
Na pont erről beszéltünk, az ilyen megnyilvánulások miatt fogják a hozzátok hasonlóakat mindig utálni, ezért nem lesznek őszinte kapcsolataitok, barátaitok, csak ilyenek, amilyeneket leírsz. Erre gondolunk, mikor azt mondjuk, észre sem veszitek magatokat, nem ismeritek a határokat, annyira eldeformálódik a jellemetek a tapasztalatlanságtól a valós élet kapcsán, hogy az átlagemberből, aki amúgy azzal tölti az életét, hogy előrébb jusson, csak ellenszenvet váltotok ki.
Tudod, más tízszer annyit dolgozhat, alázkodhat meg, szenvedhet és kínlódhat, akkor sem fog soha eljutni arra az életszínvonalra, mint te és ezért nagyon abszurd ilyen tanácsokat osztani, ki mit csináljon. Az átlagember ugyanis csinálja, tanul, dolgozik, szenved akár sz*r helyen, mert elő kell teremtenie a pénzt, de ettől még van agya és nem kell egyetértenie azzal a társadalmi szakadékkal, ami most van és ami egyre mélyül. Nyilván te ezzel nem foglalkozol, neked jö és mindenki más lesz*rsz és nem is érdekel ennek az egésznek a szociológiai háttere, csak akkor tényleg jobb, ha nem szólaltok meg.
Na meg, ezt el kell fogadni, mindennek van előnye és hátránya. A gazdagságnak az, hogy kényelmes életed lesz, de igazi barátaid vagy kapcsolataid nem igazán, ilyen ez.
Vannak más barátaim, konkrétan a legjobb barátnőmmel óvoda óta jóban vagyunk, a volt gimis társaságommal is kb. kéthetente összejárunk. Az egyetemen is nem egy baráti társaságom van, akikkel úgy is tartjuk a kapcsolatot, hogy pl. első félévben volt csak közös órán.
Ezzel a baráti társasággal a párom által kerültem kapcsolatba.
válasza: válasza:De akkor mi a problémád? Ha vannak olyan barataid, akik nem szolnak be a pénzedre, akkor velük baratkozz, akik meg beszolnak, azokkal nem. Ebben őszinten mi olyan nehéz?
Én se baratkozok olyannal, aki beszól, ehhez nem kell kerdést kiírnom a gyakorira.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!