Mennyire vagytok őszinték másokkal, ha támogat titeket a család, szülők?
Elég zárt közösségben, buborékban nőttem fel. Régen sosem éreztem cikinek, vagy kellemetlennek, hogy megvan a szüleim által az anyagi biztonságom, mert ezt láttam másoknál is, ez volt nekem a természetes. Viszont mostanában egyre többször érzem, hogy valaki éllel szól erre vissza, vagy értetlenkedik és kb. elvárja, avassam be a pénzügyeinkbe. Például a baráti társaságban kérdezte egy lány, hogy hol dolgozom, mondtam, hogy egyetemre járok. Nézett rám, hogy jó, de amúgy mit dolgozom? Mondtam megint, hogy nappali képzésen egyetemre járok. Utána meg jött a kérdés, hogy de akkor miből élek, honnan van a pénzem? Vagy szeretnék nyáron magamtól elmenni egy céghez gyakorlatra, mondták, hogy adjam be az önéletrajzomat a jelentkezéskor. Kértem egy barátnőmet, hogy segítsen megírni, erre elkezdte mondani, mennyire privilegizált életem van, ha itt vagyok 22 évesen, és még sehová nem kellett önéletrajzot beadjak. Vagy panaszkodott egy barátnőm, mennyire utálja a munkáját, mondtam neki, hogy mondjon fel, keressen mást, ami tetszene neki. Kioktatott, hogy ez nem így megy, ő megdolgozik a pénzért és nem csak úgy a számláján terem minden hónap elején, meg nincs neki egy kimeríthetetlen "varázskártyája", mint nekem, hogy annyit költhet, amennyit akar.
Sokszor már kellemetlennek érzem, ha valaki az anyagi dolgokról beszél velem, előttem, mert nem tudom, hogy azzal teszek jót, ha nem szólok semmit, vagy ha próbálok okosat mondani, amivel aztán megbántom, megsértem... De közben nekem is rosszul esik, mikor rám ripakodnak, elkezdenek piszkálni, hogy én ne jelentkezzek inkább sehová gyakorlatra, úgysem fogok soha dolgozni. Vagy szerettem volna meghívni a társaságot egy vacsorára a szülinapomon, mondta az egyik lány, hogy neki az az étterem drága, ő ilyen KFC-Meki szinten mozog. Mondtam neki, hogy én állom a számlát, ez az én szülinapom lesz. Erre megsértődött, hogy ne akarjak alamizsnát adni neki, azóta nem is beszélünk kb. De közben hálás is vagyok a szüleimnek, hogy ilyen életszínvonalon élhetek, azt sem érezném jónak, ha eltitkolnám az életemet, őket mások előtt.
Ilyen helyzetekben mi a jó megoldás?
válasza:Szeritem egy baráti társaságban nem feltétlenül tabu téma, hogy ki hogyan oldja meg a megélhetését. Egyetemisták között is simán lehet beszédtéma, kit támogatnak a szülei, kit nem, de ez nem jelenti azt, hogy konkrét összegeket, számokat kell megosztani egymással. Bármikor kialakulhat irígység egy ilyen beszélgetésből, vagy akár a jobbmódú részéről tapintatlanság, lekezelőnek tűnő megnyilvánulás is az anyagilag alatta lévők felé, de ha intelligens a társaság, ezek kezelhetők, megbeszélhetők.
Az mindenképpen hasznos, ha nem osztjuk az észt a gyengébb anyagi háttérrel rendelkezőknek, nem adunk kéretlen tanácsokat és az sem feltétlenül pozitív, ha túlzottan adakozó a jobb módú, mert megalázó lehet a szegényebbnek, kivéve, ha potyaleső.
Nem, nem szoktam híreket nézni.
Nem hencegés, de mégis hogy írhattam volna le, mi a gond, ha nem említem az anyagi helyzetemet, mikor az a konkrét probléma forrása? Ne legyél már ennyire snowflake...
Az önéletrajzról annyit, hogy igen, kb. 16-17 évesen írtunk egyet irodalom órán, ennyi volt az ezzel való foglalkozás. Nem ma volt, így érthető, hogy nem emlékszem rá 100%-ban. Vannak a neten minták, persze, de az említett barátnőm olyan önéletrajzot kamuzott össze, hogy az első igazi munkahelyén 700 ezret keres. Én is olyan önéletrajzot akartam csinálni, ami nagyon jó, ezért kértem tőle segítséget, hogy miben lehet kicsit kamuzni, hogy fényezzem magam, mire fektessek inkább hangsúlyt. Szerintem barátok között ez bőven belefér, ha engem kérdeznek valamiről, nekem sem az a válaszom, hogy "ezt oviban/általános iskolában/gimiben már tanultad!!!", vagy hogy nézzék meg a Google-ben. Hanem segítek szívesen, megjegyzések nélkül.
válasza: válasza:A helyedben én nem foglalkoznék ezzel.Lezárnám annyival, hogy szerencsére támogatnak a szüleim, így tudok csak a tanulással foglalkozni.Ennél többet nem kell senkinek az orrára kötni.
Viszont ez...:"Vagy panaszkodott egy barátnőm, mennyire utálja a munkáját, mondtam neki, hogy mondjon fel, keressen mást, ami tetszene neki. Kioktatott, hogy ez nem így megy, ő megdolgozik a pénzért és nem csak úgy a számláján terem minden hónap elején, meg nincs neki egy kimeríthetetlen "varázskártyája", mint nekem, hogy annyit költhet, amennyit akar."
Bocs, itt tényleg a barátnődnek van igaza.Tőled mondjuk nem várja el senki, hogy legyen egy minimális gyakorlati tapasztalatod az életben, meg nyilván te honnan tudhatnál a csórók problémáiról?Emiatt nem hibáztatlak.Csak ha szeretnéd a barátaid megtartani, akkor ilyenkor inkább ne szóljál nekik semmit sem, csak hallgasd meg őket és próbáld őket vigasztalni.Tanácsot te ne adj, mert nem vagy kompetens ezekben a témákban.
válasza: válasza:Javaslom soha ne beszélj se anyagi helyzetedröl és arról se hogy te neked csak tanulni kell .
Barátnod ha újra panaszkodik akkor csak hallgas mélyen vagy mond neki menyen el szabadságra bár aki meg akar sértödni az még ezen is megsértödik.
Amúgy Magyarországon rengeteg az irigy ember is már.
válasza: válasza: válasza:"Amúgy Magyarországon rengeteg az irigy ember is már."
De lehet ezen csodálkozni ilyen körülmények és ilyen társadalmi különbségek között? Olyan negatív tulajdonságnak van beállítva ez az "irigység", pedig mi a meglepő azon, hogy az embernek rosszul esik, hogy 5-ször annyit gebed, mint más, mégsem lesz feleannyija sem, csak mert oda született, ahova?
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!