Beteg vagyok? Miért bánik így velem anya?

Az utóbbi 1-másfél évben történt velem pár dolog (csalódtam a legközelebbi barátaimban,elveszítettem a legjobb barátnőmet,az apám megutált,meghalt a cicám,aki már csecsemőkorom óta velem volt minden nap,stb),amik miatt eléggé megváltoztam.Nem bízom az emberekben,vagyis vannak barátaim,de nem mondom el nekik az összes titkomat és nem is bízom bennük annyira.

A suliban jól tanulok azokból a tantárgyakból,amik érdekelnek(5ös vagyok belőlük és van nyelvvizsgám is),de pl. a földrajzzal és a kémiával ki lehet kergetni a világból,ezekre néha be se megyek,vagy ha ott is vagyok,akkor se erőltetem meg magam.

Szeretek emberek között lenni és bulizni járni,de sosem viszem túlzásba,nem iszom annyit,hogy ne tudjak magamról vagy valami.

Anya folyton piszkál,hogy miért nem vagyok otthon és abba is bele köt,hogy miért hallgatok szomorú zenét,miért nem vagyok olyan,mint a többi lány,aki minden megbeszél az anyjával,még a gondjaikat is.Szerintem ha elmondanám anyának,hogy mi van a fejembe,akkor sírva fakadna vagy elmebetegnek gondolna...Nem vagyok lelkizős típus (régen az voltam),de rájöttem,hogy semmi értelme elmondani a fél világnak a gondjaimat.

Anya tegnap közölte velem,hogy nem normális,hogy ilyen vagyok és hogy szó szerint menekülök az érzelmek elől.De tőle is csak azt hallom itthon,hogy ezt csináljam másként,azt miért úgy csináltam,tanuljak jobban,öltözzek máshogy,az xy lánya olyan kedves másokkal,én miért nem,más gyereke kitűnő volt egész gimnázium alatt,én miért szégyenítem meg mindenhol...Csak ezeket hallgatom,már belefáradtam.Érzem,hogy valami nem oké velem,de ezt senkinek nem mondhatom el.

L16